Hírek

Az aranyhajú gyermekekről szóló ősmítoszunk kivételes erejét és értékét az adja, hogy ez az első közösen átélt nemzeti sorstragédiánk jajkiáltása, ami ránk maradt az őseinktől: a magyarság sztyeppei nomád kultúrájának, csillagvallási örökségének, napos-holdas táltoshitének elvesztése fölött érzett fájdalom múlhatatlanul szép, ugyanakkor bölcs kifejezése. A történet máig érvényes bölcsességét az adja, hogy ugyan ott munkál benne az aranyhajú gyermekek kopókölykökre cserélésével elmesélt, s így szimbolikusan ábrázolt vallásvesztés traumája, a nép hitét rideg hatalmi számításokkal eláruló udvari ármányok bemutatása, de nem ragad be semmiféle értelmetlen és időszerűtlen vádaskodásba. Egyrészt egy egyetemes kultúrkincs, a minden ősi kultúra emlékezetében ott élő érckori példázatok segítségével képes visszaadni a magyar megmaradásba vetett aranykori hitünket. Másrészt a magyar népi vallásosságra olyannyira jellemző szinkretizmus segítségével a történet egyben már hitet tesz az őseink táltoshitét felváltó kereszténység mellett is: az aranyhajú gyermekek meséjének egyes variánsaiban megbecsült, vitathatatlan tisztelettel övezett szereplővé avatva Jézus Krisztust és Szent Pétert is.

Az aranyhajuharmasok.hu elnevezésű weboldal és internetes tudástár ennek a történetnek az emlékét őrzi. Ez az oldal tehát arra hivatott, hogy kulturális kommunikációs csatorna legyen. Hogy hírt adjon egy mítosz rekonstruálásáról, s számot adjon a kulturális rekonstrukció eredményeként megszülető műalkotás mögött munkáló sok-sok háttértudásról.

Az Aranyhajú hármasok jelentőségét méltatta Kásler Miklós

A Magyarságkutató Intézet főigazgatója a műben megjelenő transzgenerációs traumákra utalva elmondta, hogy azt az örökséget, amit a kulturális emlékezetünkkel magunkhoz szólítunk, az idők végezetéig hordozzuk. De mégis van remény – emelte ki, hozzátéve: ennek a műnek a nagysága abban áll, hogy ezt a magyarság előtt álló kitörési lehetőséget felismeri.