Fák rejtekében, szikla börtönében, ármány igézetében

Kő Boldizsár, a meseterek fogalmát megalkotó grafikus, könyvillusztrátor, színházi díszlettervező és játszótértervező nem akármilyen kihívással nézett szembe, amikor vállalkozott arra, hogy megalkotja a saját vízióját arról a magyar népmesénkről, amely mögött a produkció koncepciója szerint az aranykorok emlékő őrző – a nagy kultúrák érckorszakait megjelenítő – ősi példázatok csakúgy meghúzódnak, mint az első magyar nemzeti sorstragédia transzgenerációs traumája, az ősi magyar vallás csillagvallási örökségének elvesztése.

Mítoszrekonstrukció napos-holdas térben, de nem mesébe illő világban

Ahogy ezt Kő Boldizsár a produkció részeként leforgatott videoblog-sorozat egyik epizódjában elmondta, maga a mítoszrekonstrukciók közege nem volt idegen tőle, például azért sem, mert élete első könyvillusztrációi pontosan Bella István ősi vogul medveénekek fordításaiból álló kötetéhez készültek.

Ennél sokkal nagyon teherként nehezedett rá viszont egy másik örökség, Jankovics Marcell és Haui József A két aranyhajú ifjú című rajzfilmjének képi világa – mondta el. Kitérve arra is, hogy a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat a magyar animáció ikonikus jelentőségű műremeke, s nagyon erős kanonizáló erővel bír.

Ennélfogva az aranyhajú gyermekek ábrázolásában a Jankovics Marcell-féle minták egész nemzedékek vizuális látásmódját határozták meg – egy olyan, a magyar szerves műveltség napos-holdas, virágos-indás motívumaira is nagyban hagyatkozó animációs nyelven örökítve meg számunkra az aranyhajú gyermekeket, amely szinte mindenki számára ismerős. Ahogy ebből az epizódból, úgy az egész rajzfilmsorozatból egyaránt.

Jankovics Marcell minden búzamagjában ott látható Krisztus arca

Segítség is volt számára tehát az a tény, hogy az aranyhajú gyermekek a közismert rajzfilmes adaptációból már ismerősek lehettek a nagyközönség számára, de azt is el kellett fogadnia, hogy az Aranyhajú hármasok című darab művészi alkotótársaként egy felnőtteknek szánt rítusjáték közegébe kerül át, s ennek a rítusjátéknak a vizualitását megálmodva és megteremtve a saját grafikai elemeivel nem követheti a Jankovics Marcell képviselte hagyományt.

Hiszen erősek ezek az animáció nyomán a lelki szemeink előtt könnyen megjelenő képek, de amilyen erősek, annyira meg is köthetnének minket a képzeletünk szabad szárnyalásában. Ezért nem a tiszteletlenség, hanem a teremtés jegyében valamelyest el is kell távolodni tőlük – jelezte Kő Boldizsár, utalva arra is, hogy számára Jankovics Marcell aranyhajú gyermekeinek figurái letisztult alakok, akinek olyan egyszerű és átütő az erejük, mintha csak magokat látnánk bennük. Abban az értelemben persze, amelynek megfelelően azt szokás mondani, hogy minden búzamagon ott látható Krisztus arca – tette hozzá Kő Boldizsár.

Gyógyító erő az árnyakkal viaskodó lelkeknek

A művész elmondása szerint az Aranyhajú hármasok című kötet első és hátsó borítóján megjelenő, gyógyító erejű fény- és árnyjátékok szellemi értelemben számára erősen köthetők egyik korábbi, a Szent Ferenc-játszótéren megvalósított projektjéhez. Mert ahogy ott is megjelentek, úgy ennek a kötetnek az első és hátsó borítóján is érzékletesen megjelennek a test és a lélek még gyógyulásra váró, azután pedig már gyógyult létállapotai is. Az Aranyhajú hármasok kötetborítóján így a két aranyhajú lány és az aranyhajú fiú testéből megszálasodó fa képében jelenik meg a magyarság szüntelen teremtésre ítélt gyógyító, spirituális ereje. A kötet hátsó borítója egy látszólag hasonló hármas faalakzatot mutat fel, de ott még az árnyakkal viaskodó lelkek – az Aranykor tudatát elveszítő, az igazságot csak elhomályosulva látó Király, s annak új családja, az udvar két ármányosaként ideiglenesen megdicsőülő új feleség és új anyós – jelennek meg előttünk.

Triptichont alkotni: a fák kérgeitől a kősziklák rajzolatai felé tartva

Ebből a bravúrosan megalkotott, egyformán a fák koronájában – mint megannyi napkorongban – felsejlő kettős kompozícióból merít egyébként az egész produkció látványterve is, beleértve ebbe az Aranyhajú Hármasok Produkció logotípiáját, plakáttervét és teljes vizuális koncepcióját, amely Kő Boldizsár két valaha volt egyetemista társa, a Rooibush Grafika két tervezőgrafikus művésze, Tóth Gábor és Varga Zsolt alkotása. S ez a kettős kompozíció volt az is, amely magához szólította Kő Boldizsárnak az Aranyhajú hármasok című kötetben közölt harmadik rajzát is, amelynek köszönhetően ez az alkotói inspiráció egy triptichonnal gazdagította az életművét. E a harmadik rajz – a Szikla börtönében című, a magyarok kővé dermedt Boldogasszonyát megörökítő alkotás – az aranykorokban felfénylő, a vaskorokban viszont eltorzuló családi körök világát egészíti ki a fák kérgeitől a kősziklák rajzolatai felé haladva.

Online képgaléria irodalmi idézetekkel: a szellem érzékeny vibrációja

Ez a triptichon a maga teljességében két helyen látható: egyrészt az Aranyhajú hármasok című drámakötet elején, másrészt az aranyhajuharmasok.hu weboldal Elbűvölő című menüpontjának online képgalériájában.

Az online tér eszközeivel élve a webes megjelenést a honlap szerkesztői egy különleges effektussal is kiegészítették – a képek mellé tett irodalmi idézetek teremtette intellektuális tér szellemi vibrációjával is gazdagították.

Az aranyhajú gyermekek testéből megszálasodó fák képéhez – Kő Boldizsár triptichonjának a Fák rejtekében című darabjához – így az online képgalériában egy, a darab rítuscselekményeinek varázsbeszédét idéző fohásztöredék kerül.

A jó Nap adjon nekik jó napot a hét világra szóló úton

A magyar ráolvasások bűvös-bájos, igéző erejű nyelvén megvallva azt a hitet, amelynek birtokában a jó Nap adhat jó napot nekik, a mi magyar naphéroszainknak a hét világra szóló úton. S maga a tetejetlen fa szálasodhat bennük a hét magas égben. Hogy hét határon túl is csak legyenek ők túlonnan is túl. Halálos holtukon is túl. Kivilágos kivirradaton is túl.

Halott redő, ezer rovátka rajza

A magyarok kővé dermedt Boldogasszonyának képéhez – Kő Boldizsár triptichonjának a Kő börtönében című darabjához – az online képgalériában Pilinszky János legendás nagyversének, az Apokrifnak az egyik, a képpel drámai párhuzamba állítható részlete kerül. Annak megvallásával, milyen az, amikor egy érző lény magára már csak úgy gondol, hogy ő már csak olyan, mint amilyen a kő lehet. Halott redő, ezer rovátka rajza. Akkor, azokban a végső időkben, amikor már csak egy jó tenyérnyi törmelék lehet a teremtmények arca.

Az árnyakkal viaskodó lelkeket formázó, szikkadt fák csoportozatához – Kő Boldizsár triptichonjának az Ármány igézetében című darabjához – az online képgalériában Juhász Ferenc szintén legendás époszának, a Halottak királyának az egyik, a képpel szomorúan összerezdülő részlete kerül. A Király vaskori családjának illúzióit vesztett csoportozatához a halottak királyának jellegzetesen Juhász Ferenchez illő belső monológjának látomásos képeit társítva.

Lángrepedések a förgeteg tűzözön-tébolyában

Kifejezve, amit a Vaskorba süllyedő királyi szellem átélhet, amikor a múltba néz az égen, a vízen és a ködön át. Ráébredve arra, hogy nincs jövő, amit ha látni tudna: lenne jövő. Benne a Legszebb Idő-Végzet jelenéseivel. S nincs múlt, amit ha látni tudna: volna múlt. Benne jövőjének csillag-anyag sorsával. S ehelyett abban él, ami neki az idők körforgását elszenvedve a Vaskorban kijuthat: csak virradatban, benne a förgeteg tűzözön-tébolyával. Csak úgy, hogy már csak kristály-rengés van alatta. S láng-repedések vannak fölötte. S szívében immár csak kő-vadak húzódnak meg.

Napos-holdas motívumok feleselnek a vaskori förgetegek tűzözön-tébolyával

Az Aranyhajú Hármasok Produkció ezzel a Kő Boldizsár művészete előtt tisztelgő online képgalériával –s annak termékeny intellektuális feszültséget generáló szöveges kiegészítéseivel – is hitet kíván tenni amellett, hogy mindaz, amit a maguk szerteágazó mítoszrekonstrukciós projektjével létrehoztak, messze meghaladja a magyar népmesék kontextusában adva lévő primer üzenetek szintjét, s olyan rejtve rejtező titkok határáig merészkedik, amelynek a világára már csak a modern képzőművészet eszközeivel együtt lehet megfelelően rácsodálkozni. Együtt élve azzal, amikor a vaskori förgetegek tűzözön-tébolya a királyokat inkább csak kő-vadak sereglésével hozza össze. De azok a köveken már ott vannak a halott redők is az ezer rovátka rajzával. Éppen akkor, amikor már csak egy jó tenyérnyi törmelék omlik végig a teremtmények arcán. S együtt élve azzal, hogy pont ezekben a vaskorokban kell végre újra közénk érkeznie az aranyhajú hármasoknak. Hogy a jó Nap adjon jó napot nekik és nekünk a hét világra szóló úton. S hogy a tetejetlen fa szálasodjon bennük és bennünk a hét magas égben.