Aranyhajú hármasok – mítoszrekonstrukció és alternatív történetírás

Van egy egyetemes kincsünk, egy sok nemzet kulturális örökségében jelen lévő tündérmesénk, melynek legkorábbi irodalmi feljegyzése a XVI. századból ered, Giovanni Francesco Strapalorától, majd a XVIII. században francia gyűjteményekben is megtaláljuk. Az aranyhajú gyermekekről szóló mese nemzetközi és magyar variánsai az Aarne–Thompson–Uther (ATU) Index nemzetközi besorolása szerint az ATU 707 jelzet alapján kereshetők ki.

Naphéroszok hívása – ősidőktől fogva

Látszólag alaposan felkutatott történetről van tehát szó, de ez csak akkor igaz, ha nem akarunk a történet keletkezésének ősrégi idejébe visszatekinteni. Oda, ahová források híján a tudomány eszközeivel már nem lehet eljutni. Viszont az aranyhajú gyermekek, ennek a történetnek a magyar naphéroszokat formázó hősei valójában éppen ide hívnak meg minket – már ősidőktől fogva.

Egy örökség elvesztése – transzgenerációs trauma

Ezt a meghívást elfogadva Toót-Holló Tamás, a darab írója az aranyhajú gyermekek történetében felismeri és meggyőzően azonosítja az ősi kultúrák világkorszakokról szóló érckori példázatait – a királyi udvarban megszülető naphéroszok kopókölykökre cserélésének nemzeti sorstragédiájában pedig a magyar csillagvallási örökség elvesztésének transzgenerációs traumáját fedezi fel.

Toót-Holló Tamás, a darab írója

Csillagfények zenéje – egy crossover folkopera

S ugyanezt a meghívást fogadják el a mű zeneszerzői, Bársony Bálint és Elek Norbert is, akik a magyar ősiség hangzásvilágát, zenei emléknyomait felfedező kutatásaikkal és művészi kísérleteikkel pont ennek a folkoperának köszönhetően juthattak el fúziós zenéjükkel egy magasabb szintű zenei összegzés állapotába.

Bársony Bálint, a darab zeneszerzője

Ezzel felmutatják, de egyben tovább is fejlesztik zenekaruk, a Magyar Rhapsody Projekt (MRP) eddigi lemezei által megjelenített alkotói korszakaik összes stílusjegyét.

A Kárpát-medence üzenete: magyar válasz a Nibelung-mítoszra

Bársony Bálint és Elek Norbert ebben a művükben szimfonikus zenekari hangzással egészítik ki a népzenei megszólalás zenei hangulatait, s ennek a hatásmechanizmusnak a meghatározásaként a projekt egyik alkotótársa, a Király Apjának dalait megszólaltató operaénekes, Molnár Levente egyenesen folkoperának nevezte el ezt a produkciót.

Elek Norbert, a darab zeneszerzője

Ez a klasszicizáló meghatározás ilyenformán egy másik viszonyrendszerben is elhelyezi ezt a művészeti vállalkozást: azon monumentális művészi kísérletek sorába emelve az Aranyhajú hármasokat, amelyek a kereszténység előtti, a nemzeti önazonosságot kifejező ősmítoszok és ősvallások klasszikus megörökítései és felevenítései lehettek.

Wagner, Sztravinszkij és Sibelius öröksége – diskurzus az őshagyománnyal

Így ez a magyar táltoshit csillagvallási örökségét őrző kárpát-medencei folkopera az őshagyománnyal kialakított művészi diskurzusának köszönhetően talán abban a művészi összefüggésrendszerben is értelmezhető, amelyben az ősi német mitológiát felhasználó Richard Wagner operái (A Nibelung gyűrűje), az ősi szláv mitológiára hagyatkozó Igor Sztravinszkij balettzenéi (Tavaszi áldozat) és a finn mitológiai eposz által inspirált Jean Sibelius szimfonikus költeményei (Négy legenda a Kalevalából) alkottak világraszóló remekeket. Természetesen nem rivalizálni próbálva ezekkel a szinte felmérhetetlen művészi magasságokban járó alkotásokkal, de kellő alázattal tisztelegve azok előtt az utak előtt, amelyeket ezek a grandiózus művek már bejártak és meghódítottak. Ugyanazzal az alázattal, amely egyben már a saját őseinknek is szól. Annak a nagyon találó útmutatásnak megfelelően, amit Kassai Lajos ajánlott a figyelmünkbe. Azzal, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.

Identitáspolitika – egy Árpád-kori csoda életre keltése

Ez a darab így elsősorban egy identitáspolitikai vállalkozás: annak a művészi víziónak a tanúságtétele tehát, hogy az aranyhajú gyermekek meséjében rejtve rejtező egyetemes ősmítosz a legerősebben a magyarság szellemi vonzáskörében talált és talál otthonra – így tehát az sem kizárt, hogy ez a Fény visszatéréséről szóló csodás történet valójában már az Árpád-kor óta a miénk. Vagy ha nem csak a miénk, akkor a leginkább mégis a miénk. Mert minket a legféltettebb titkunkra: a magyar megmaradás rejtekútjaira tanít meg.

Becstelen brigantik mellett és helyett: alternatív história

Ha úgy tetszik, a darab alapjául szolgáló mítosz feldolgozása az alternatív történelemírás Tarantino filmjeiből oly jól ismert módszerét idézi meg egy ősrégi, de máig eleven példaanyagon keresztül. Megfordítva a Muzsikás együttes feldolgozásából oly jól ismert népdal szomorkás helyzetjelentését, mely szerint nem úgy van most, mint volt régen: mert nem az a Nap süt az égen. Bemutatva viszont ezzel szemben azt a csodás vallomást, amely a magyar rockzene egyik legnagyobb teljesítménye, a Honfoglalás című szimfonikus rockszvit – és annak híres introdukciója – előtt tisztelegve mondja ki, hogy azok az arany hajszálak még ma is megcsillannak. Azok a gyermekek még ma is köztünk járnak. Az a három csillag még ma is mutatja az utat. Az a hit még ma is él.

Nem úgy van most, mint volt régen

Hiszen aki az Aranyhajú hármasok történetére kíváncsi, megismerheti azt az alternatív történelmi históriát, ami arról szól: mi lett volna, ha az Árpádok idején a magyar királyi udvarba, ha csak részben is, a kereszténység rendjét elfogadva is, de egy istenbéke-ajánlat formájában visszatér az ősi magyar csillagvallási hagyomány. Ha nem is élő és eleven hitként, de élő és eleven örökségként. Hogy alapjában véve mégis úgy legyen, ahogy régen volt. Hogy megint a régi Nap süssön az égen. Ősi naphéroszaink, az aranyhajú gyermekek valaha volt jogainak visszaszerzéséül csakúgy, mint az aranyhajú gyermekek születését a királynak megígérő, napba öltözött asszony dicséretéül.

Bánk bán visszatér – találkozik Csongorral és Tündével

Ez a darab tehát – dacára annak, hogy alapjául egy népmesénk szolgál – minden, csak nem mese: királydráma, szerelmi dráma, ősi szertartásokat idéző rítus- és tündérjáték egyben. Ha a nemzeti klasszikusaink felől nézve igyekszünk hozzá szellemi jelzőfényeket találni, akkor az Aranyhajú hármasok a leginkább talán a Bánk bán, valamint a Csongor és Tünde közötti szellemi teret játssza be.

Tündér Ilona muzsikusainak játéka – minden, ami belefér

De úgy ám, hogy közben Tündér Ilona bandája muzsikálja hozzá a talpalávalót. Nem feledtetve velünk, hogy nem úgy van most, mint volt régen. Nem az a Nap van az égen. De azt sem feledve, hogy ami akkor volt, az még mindig most van. Mert ugyanazok laknak a lakodalomban. Mert az Ég és a Föld Menyegzőjét most is megüljük, ha “a három csillag égi útját követjük”.

Elek Norbert, Toót-Holló Tamás, Bársony Bálint

Tündéri zene – rockerekkel, népzenészekkel, operaénekesekkel

Az Aranyhajú hármasok című folkopera stúdiófelvételeinek rögzítésére felkért közreműködők névsora is azt tanúsítja, hogy ez a vállalkozás olyan, egymással nem feltétlenül határos, de mégis határossá tehető zenei területek fúziójával dolgozik, mint a népzene, a középkori zene, a musical, a rockopera és a folkopera. Ennek megfelelően lehet együtt hallani a folkopera zenei kanonizációjának szándékával készített stúdiófelvételen a népzenészek, a musicalszínészek, a rockénekesek és az operaénekesek hangját, ami a maga nemében szintén páratlan zenei kollaborációt jelent. Az Aranyhajú hármasok három főszerepét a magyar zenei élet három kiválósága énekli. A Király szerepében Vadkerti Imrét, a Kormorán együttes énekesét halljuk, a Királynét Kubinyi Júlia, a Dűvő és a Rustico zenekar énekese szólaltatja meg, a Király Apja szerepét pedig a világ minden nagyobb színpadáról ismert Molnár Levente operaénekes adja elő.

Vadkerti Imre, Kubinyi Júlia, Molnár Levente

Tanulmányba illő előkészület a darabra: Szellemi honvédelem aranykori fényben

A tanulmánykötet első kiadásának kötetborítója

Az Aranyhajú hármasok című drámakötetben immár második, bővített kiadásban jelenik meg Toót-Holló Tamás azon tanulmánya is, amelyik az aranyhajú gyermekek sorsának magyar gyökerei alapján az aranykorok emlékét őrző egyetemes érckori példázatokhoz hozzátesz egy külön nekünk, magyaroknak címzett metatörténelmi olvasatot is, amely szerint ezt a ránk maradt aranykori kincset a magyar megmaradás egyik elemi erejű példázataként azonosíthatjuk.

Az aranyhajú fiú csodás bújdosástörténete így felmutatja azt a hitünket, hogy az udvarból történő kiűzetése, lánytestvéreinek elvesztése ellenére is van miért megőrizni az ő életét, s vele minden titkos erejét, mert az udvar világán túli világban még rendületlenül bíznak az aranyhaja által felragyogtatott napkultusz hét világra szóló teljességében.

A megölt, megfojtott és föld alá temetett két aranyhajú lánygyermek sorsában pedig a magyar megmaradás misztikus erejű, elpusztíthatatlan akaratát tudjuk megjeleníteni. Mert az ő sírjuk fölött a földből kinövő két aranyalmafa ennek a spirituális erőnek a legyőzhetetlenségét mutatja.

Egy folkopera, ami onnan jön, ahonnan a naplegendák érkeznek

A Bársony Bálint és Elek Norbert alkotta zene anyag fúziós zenét, egyfajta crossover produkciót formáz, amely nagyban magán viseli a zeneszerzők együttese, a Magyar Rhapsody Projekt (MRP) eddigi lemezei által megjelenített alkotói korszakaik összes stílusjegyét. Instrumentális zenéjük az első MRP-albumon (Nagy Magyar klasszikusok, ahogy még sosem, 2019) döntően még a komolyzenei feldolgozásokban futotta ki a maga kiváló formáját, de már ott is érezhető volt az erős népzenei inspiráció. Az MRP második albumán (Levédia, 2021) ezek az arányok megváltoztak, megfordultak: a népzene ősi gyökereinek keresése itt minden eddiginél meghatározóbb, s ez egészül ki a medieval music, a középkori népi és udvari zene hatásait felidéző megszólalás szépen kidolgozott effektusaival.

A magát elsősorban liturgikus drámaként meghatározó színpadi produkció a népzenei formák követésével, megidézésével éri el azt a szertartásos hatást, amely bizonyos jellegzetességeit tekintve a Magyar Állami Népi Együttes szinte kizárólag a zene és a tánc nyelvén beszélő kiváló alkotásait – az elsősorban Nikola Parov és Mihályi Gábor közös munkájából megszülető varázslatos színpadi rítusokat – idézi. Szellemi-spirituális értelemben így az Aranyhajú hármasok pontosan onnan érkezik meg a kortárs magyar színházi és zenei világba, ahonnan a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendája érkezett hozzánk. Ez a párhuzam már csak azért is érdekes, mert a Naplegenda című legendás előadásnak ugyanaz a Kubinyi Júlia az egyik főszereplője, aki az Aranyhajú hármasok egyik legfontosabb szerepét, a Királyné szerepét énekli.

Kubinyi Júlia

Az Aranyhajú hármasok zeneszerzői – Bársony Bálint és Elek Norbert – ugyanakkor szimfonikus zenekari hangzással is kiegészítik a népzenei megszólalás zenei hangulatait, s ennek a hatásmechanizmusnak a meghatározásaként a projekt egyik alkotótársa, a Király Apjának dalait megszólaltató operaénekes, Molnár Levente egyenesen folkoperának nevezte el ezt a produkciót. Ez a klasszicizáló meghatározás ilyenformán egy másik viszonyrendszerben is elhelyezi ezt a művészeti vállalkozást: azon monumentális művészi kísérletek sorába emelve az Aranyhajú hármasokat, amelyek a kereszténység előtti, a nemzeti önazonosságot kifejező ősmítoszok és ősvallások klasszikus megörökítései és felevenítései lehettek. Így ez a magyar táltoshit csillagvallási örökségét őrző folkopera az őshagyománnyal kialakított művészi diskurzusának köszönhetően abban a művészi összefüggésrendszerben is értelmezhető, amelyben az ősi német mitológiát felhasználó Richard Wagner operái (A Nibelung gyűrűje) és az ősi szláv mitológiára hagyatkozó Igor Sztravinszkij balettzenéi (Tavaszi áldozat) alkottak világraszóló remekeket.

A mű alkotótársainak hármasa:

Elek Norbert, Toót-Holló Tamás, Bársony Bálint

A mű főszereplőinek hármasa:

Vadkerti Imre, Kubinyi Júlia, Molnár Levente

Aranyhajú hármasok - a kobzos közjátékokból kibomló énekbeszédes narráció

Szlama László, a kobzos közjátékok zeneszerzője és előadója

A darab jelenetei és dalai között megjelenő narrációkat előadó Regös megszólalása a szerzők koncepciója szerint legalább két formában is elképzelhető. Az egyik változat a tradicionális középkori zene, a másik a kortárs művészetben a spoken word műfaji megjelöléssel meghatározott akusztikus költészeti produkciók nyelvén szólalhatna meg. A darab stúdiófelvételének részévé tett kobzos közjátékok szerzője, Szlama László, a Bordó Sárkány zenekar énekese és a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem tanára és doktorandusza a maga kobozjátékával és az énekével végül annyira szuverén alkotást hozott létre, hogy eleve is a tradicionális és a modern művészi impulzusok érdekes kombinációjával szolgált – nem függetlenül attól, hogy alkalmanként saját zenekarával, a Bordó Sárkánnyal is valami hasonló hatásmechanizmust hoz létre. Így a Szlama László által írt dalok hangszeres kíséretében a hangzás ugyan tradicionális, viszont a koboz vagy a citera pengetésének dinamikája a szó jó értelmében véve szinte már popzenei effektusokkal is szolgál, modern érzésekkel áradó dallamokat bont ki.

Aranyhajú hármasok – a folkopera dalai

I. felvonás

I/1 Azok a gyermekek – introdukció