Mesekatalógus

Az alábbi gyűjtemények azt teszik érzékelhetővé, hogy ez a történet mennyire velünk él az egész Kárpát-medencében, időtlen idők óta. 

Előbb közöljük – a teljesség igényére törekedve – a történet mesekatalógusokban összegyűjtött változatait. Ehhez a magyar néprajz két nagy, emblematikus jelentőségű mesekatalógusát használjuk fel: Berze Nagy János Magyar népmesetípusok című, 1957-ben kiadott kétkötetes művét, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának 1988-ben kiadott művét (Magyar Népmesekatalógus 2. Magyar tündérmesék típusai) – tekintettel azokra a kiegészítésekre is, amelyek a Kovács Ágnes és katalóguskészítő munkacsoportjának anyagán (1953-1990) alapuló adatbázis 1990-től a 2000-es évek elejéig tartó, Benedek Katalin által elvégzett továbbfejlesztésének köszönhetőek. (Ez utóbbi adatbázis közlése a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének engedélyével történik.)

Aztán közöljük a mesetípushoz tartozó mesék azon változatait, amelyek teljes terjedelmükben elérhető, digitális formában is léteznek – döntően a Project Gutenberg (www.gutenberg.org) munkájának köszönhetően.

A Magyar népmesetípusok I-II. című, kétkötetes, összefoglaló művében Berze Nagy János az aranyhajú gyermekek meséjét a 707-es jelzettel tipizálja, s az alaptörténet altípusaként meghatározza a megölt aranyhajú gyermekek című altípust is, amelyet a 707. I-es jelzettel közöl. A könyvben a 707-es jelzettel meghatározott népmesetípusunknak összesen 35 változatát, a 707. I-es jelzettel meghatározott népmesetípusunknak pedig összesen 8 változatát írja le és látja el a feljegyzés helyéről, idejéről, valamint a gyűjtő és a közlő személyéről szóló egzakt adatokkal. A kötet 1957-ben jelent meg Pécsett, Baranya Megye Tanácsának kiadásában. (A bevezető tanulmányt írta és a tudományos szerkesztést végezte: dr. Banó István; felelős kiadó: Takács Gyula.) Az alábbiakban hiánytalanul közöljük az aranyhajú gyermekek történetének Berze Nagy János által megkülönböztetett mind a 43 variánsát – Berze Nagy János leírásainak szöveghű átvételével.

Népmesekatalógus – ELKH BTK Néprajztudományi Intézet – Kovács Ágnes és katalóguskészítő munkacsoportjának anyagán (1953-1990) alapuló adatbázis, amelyet Kovács Ágnes halála után 1990-től a 2000-es évek elejéig Benedek Katalin fejlesztett tovább. A kötetmegjelenés adatai: Magyar Népmesekatalógus 2. Magyar tündérmesék típusai (AaTh 300-749)- Hivatalos kibocsátás: 1988. Bevezető szerzője: Dömötör Ákos. Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoport. Közreműködő: Kovács Ágnes (sorozatszerkesztő), Nagy Ilona (lektor). Jogtulajdonos: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Néprajztudományi Intézet.

A nemzetközi ATU (=Aarne-Thompson : The Types of the Folktale, Hans Jörg Uther által 2004-ben javított, bővített, átdolgozott kiadású) katalógusrendszerében elhelyezett, az egész magyar nyelvterületről az 1800-as évektől napjainkig gyűjtött tündérmesék katalogizált anyaga. A mesék a természetfeletti vagy emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hősök, természetfeletti, mitikus jellegű cselekedeteiről szólnak. A tündérmesék a következő alcsoportokra vannak felosztva: A szörnyetegről szóló mesék, Csodálatos feleség, férj, vagy elvarázsolt testvér, Emberfeletti feladatok, Természetfeletti segítőtárs, Mágikus tárgyak, Bűvös képesség vagy tudás, Egyéb tündérmesék. A természetfölötti, makrokozmikus, mitikus túlvilági képzetek többrétegű világban realizálódnak, ahol a felső világban élnek a tündérek, tündérszerű sárkányok, a középső az emberek, az alsó a sárkányok, és családjuk, vasorrú bába sárkányanya, Bakarasz, sárkányapa, sárkányasszonyok és sárkánylányok birodalma. A varázsmesei mitikus lények a következők: sárkány, boszorkány, ördög, halál, táltos. A tündérmesék egy csoportjának allegórikus lények a szereplői, másutt az állattá változó hősök játszanak döntő szerepet. Írta: Benedek Katalin (The Catalogue of Hungarian Folktales 2. DÖMÖTÖR, A. (ed. by) : The Types of Hungarian Tales of Magic. AaTh 300-749.)