Új magyar Népköltési gyűjtemény XXIII. (szerkeszti Nagy Ilona)
Ungi népmesék és mondák (Gyűjtötte és a bevezető részt írta: Géczi Lajos)
A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja;
Akadémiai Kiadó
Madách Könyvkiadó, 1989. 205-207. oldal
AZ ELCSERÉLT ARANYHAJU KISFIÚK
Volt, hol nem volt, volt a világon egy kiráj. Annak a kirájnak vót egy lánya. Sétáltak az utcán szíp kirájfiak, osztán közöttök vót egy igen szíp kirájfi. Azt mondta a jány:
– Én feleségül mennék ehhez a kirájfihoz, és szülnék neki két aranyhaju fiut.
A kiráj hozzá is adta ehhez a kirájfiho. Szült is neki a kirájjány két aranyhaju fiut. De elébb a kiráj elment katonának a háboruba. Azt mondta a felesíginek, hogy majd ír neki levelet.
De a vasorru bába megirta a kirájnak, hogy nem két aranyhaju fiut szült a felesíge, hanem két kutyaköjköt. A kiráj azt mondta, hogy nem baj az.
A vasorru bába azt mondta a kirájnénak, hogy meg fogják a gyermekeket ölni. De sajnálták megölni, hanem a két gyermeket a ladikba tettík, és a vízre eresztettík. De Szűz Mária megsajnálta, hát kihúzta a ladikot a vizpartra, osztán nevelte a gyermekeket. Osztán ment arra a kirájnénak az apja, hát azt kérdi:
– Honnan ez a kis aranyhaju fiúcska? Én elvinném eztet haza.
– Nem, nem, nem adjuk, mer két kutyaköjök nevelkedett a hejibe – mondta Szűz Mária.
De mán nagyocskák vótak azok a kisfiuk, és az anyjokot igen megsajnálták, mer büntetisbűl beásták a fődbe, a kiráj kertjíbe. Oda hordott neki a szóga enni. A szóga azt mondta, hogy ű megölte, de nem ölte meg, csak elvájta a fődbe. De ű ezt nem mondta a vasorru bábának. Mer ű csak kötisíg vájta le az asszonyt a fődbe.
A gyermekek azt mondták, hogy ük szeretnének menni a templomba. Ük a vasorru bábának mondták, hogy akarnának menni a templomba. A vasorru bába azt mondta, hogy előbb menjenek el a világ szilire megmosdani a Nap mosdójába. De azt mondta nekik, hogy:
– Vigyázzatok, rátok ne csapják az ajtó sarkát, mer akkor ott maradtok!
El is mentek a világ szilire, a Nap mosdójába. Egy tündér nyitott nekik ajtót. Ük egykettőre megmosakodtak, osztán kiugrottak. Eljöttek haza. Még százszor szebbek vótak, mint azelőtt.
Más vasárnap megint akartak menni a templomba. A vasorru bába megint várta üköt, oszt mondta:
– Még ha megtörülköztök a Nap türülközőjibe, akkor meg százszor szebbek lesztek.
Elindultak megint, hogy megtürülközzenek a Nap türülközőjibe. Megint csak bementek. De annyi hogy bementek, megtürülköztek, egykettő kiugrottak! De mán mikor ugrottak ki, mán az ajtó csapódott is.
Mikor hazajöttek, megint azt mondta a vasorru bába:
– Jaj, de szípek vagytok, de még szebbek lesztek, ha még elmígytek a nap tükribe megnízni magatokot, hogy mijen szípek vagytok.
Elmentek ük. De mán az egyiknek a sarkát leütötte a tündér az ajtóval. De azír csak hazajött az is mezítláb, mer nem tudott cipőt húzni.
De ük azt megálmodták, hogy két kutyaköjök nevelkedik az ű hejeken. Azt is megálmodták, hogy az anyjok a fődbe van elvájva. Vittek ük mírget. Oszt mikor ott maradtak ebídelni, a kutyáknak is kitettík a levest, a fiuk a mírget belecsúsztatták a levesbe. A kutyák ahogy ettek belőle, rögtön felfordultak. Megdöglöttek. Azt mondja a kiráj, hogy minek tettík le a levest.
– Ides, kedves ídesapám, én most elmondom, hogy mink hogy vótunk. Mikor te házasodtál, azt tudtad, hogy két aranyhaju fiut fog szülni a mi anyánk. Hát igy elvetted. Te aztán elmentél a háborúba, a két aranyhajú fiut anyánk megszülte. Mink vagyunk azok. És a vasorru bába azt mondta, hogy ki kell vinni a vizre bennünket. Egy ladikot csináltatott, de minket a Szűz Mária kifogott, és a parton, a homokba nevelkedtünk. Ű nevelt fel minket. De mán igen vágytunk a templomba, a Szűz Mária elkísírt minket, és megmondta, hogy ki nekünk az apánk. Hát mink idejöttünk, a vasorru bába meg elkűdött minket a Nap mosdójába megmosdani, a Nap türülközöjibe türülközni, meg a Nap tükribe megnízni magunkot. Most mán nem tud semmit se csinálni, mer minket a Szűz Mária vezérel.
Osztán megebídeltek, de még az apjok igen kinálta üköt, de osztán ük mán nem akartak enni semmit, se enni, se inni, mer fíltek, hogy üköt a vasorru bába megöli. Nem ettek semmit se. A vasorru bábát a kiráj a szilaj csikó farka után kötötte, megölte, és azt mondta, hogy menjenek az asszonyt kiásni. Kiásta a szóga, elvittík a kórházba, gyógyították. Osztán kigyógyitották. Hát még most is ílnek, ha meg nem haltak.
A mese adatközlője: Diószeghy Mária (született Ungmogyoróson, 1907-ben). A mesét a nagyanyjától hallotta.