Fák rejtekében, szikla börtönében, ármány igézetében
Online képgalériában is megtekinthető Kő Boldizsár triptichonja
Az Aranyhajú Hármasok Produkció büszke arra, hogy mind a hasonló címet viselő drámakötet első és hátsó borítóképei, mind a produkció virtuális bemutatóját hirdető plakátok és sliderek az ismert kortárs képzőművész, Kő Boldizsár alkotásai nyomán, azok felhasználásával nyerték el végső formájukat.
Ennek a büszkeségnek a jele az is, hogy azt a triptichont, ami a drámakötet kiadását élteti és gazdagítja, itt és most, az aranyhajuharmasok.hu weboldal felületén is kellő tisztelettel övezzük, s így például a kép és a szöveg egymással összevillanó erejét kiaknázó képgaléria formájában is tisztelgünk előtte.
Online képgaléria irodalmi idézetekkel: a szellem érzékeny vibrációja
Ez a triptichon a maga teljességében két helyen látható: egyrészt az Aranyhajú hármasok című drámakötet elején, másrészt itt, ebben az online képgalériában.
Az online tér eszközeivel élve a webes megjelenést a honlap szerkesztői – amint alább látható lesz – egy különleges effektussal is kiegészítették – a képek mellé tett irodalmi idézetek teremtette intellektuális tér szellemi vibrációjával is gazdagították.
Az aranyhajú gyermekek testéből megszálasodó fák képéhez – Kő Boldizsár triptichonjának a Fák rejtekében című darabjához – így az online képgalériában egy, a darab rítuscselekményeinek varázsbeszédét idéző fohásztöredék kerül.
A jó Nap adjon nekik jó napot a hét világra szóló úton
A magyar ráolvasások bűvös-bájos, igéző erejű nyelvén megvallva azt a hitet, amelynek birtokában a jó Nap adhat jó napot nekik, a mi magyar naphéroszainknak a hét világra szóló úton. S maga a tetejetlen fa szálasodhat bennük a hét magas égben. Hogy hét határon túl is csak legyenek ők túlonnan is túl. Halálos holtukon is túl. Kivilágos kivirradaton is túl.
Halott redő, ezer rovátka rajza
A magyarok kővé dermedt Boldogasszonyának képéhez – Kő Boldizsár triptichonjának a Kő börtönében című darabjához – az online képgalériában Pilinszky János legendás nagyversének, az Apokrifnak az egyik, a képpel drámai párhuzamba állítható részlete kerül. Annak megvallásával, milyen az, amikor egy érző lény magára már csak úgy gondol, hogy ő már csak olyan, mint amilyen a kő lehet. Halott redő, ezer rovátka rajza. Akkor, azokban a végső időkben, amikor már csak egy jó tenyérnyi törmelék lehet a teremtmények arca.
Az árnyakkal viaskodó lelkeket formázó, szikkadt fák csoportozatához – Kő Boldizsár triptichonjának az Ármány igézetében című darabjához – az online képgalériában Juhász Ferenc szintén legendás époszának, a Halottak királyának az egyik, a képpel szomorúan összerezdülő részlete kerül. A Király vaskori családjának illúzióit vesztett csoportozatához a halottak királyának jellegzetesen Juhász Ferenchez illő belső monológjának látomásos képeit társítva.
Lángrepedések a förgeteg tűzözön-tébolyában
Kifejezve, amit a Vaskorba süllyedő királyi szellem átélhet, amikor a múltba néz az égen, a vízen és a ködön át. Ráébredve arra, hogy nincs jövő, amit ha látni tudna: lenne jövő. Benne a Legszebb Idő-Végzet jelenéseivel. S nincs múlt, amit ha látni tudna: volna múlt. Benne jövőjének csillag-anyag sorsával. S ehelyett abban él, ami neki az idők körforgását elszenvedve a Vaskorban kijuthat: csak virradatban, benne a förgeteg tűzözön-tébolyával. Csak úgy, hogy már csak kristály-rengés van alatta. S láng-repedések vannak fölötte. S szívében immár csak kő-vadak húzódnak meg.
Napos-holdas motívumok feleselnek a vaskori förgetegek tűzözön-tébolyával
Az Aranyhajú Hármasok Produkció ezzel a Kő Boldizsár művészete előtt tisztelgő online képgalériával –s annak termékeny intellektuális feszültséget generáló szöveges kiegészítéseivel – is hitet kíván tenni amellett, hogy mindaz, amit a maguk szerteágazó mítoszrekonstrukciós projektjével létrehoztak, messze meghaladja a magyar népmesék kontextusában adva lévő primer üzenetek szintjét, s olyan rejtve rejtező titkok határáig merészkedik, amelynek a világára már csak a modern képzőművészet eszközeivel együtt lehet megfelelően rácsodálkozni. Együtt élve azzal, amikor a vaskori förgetegek tűzözön-tébolya a királyokat inkább csak kő-vadak sereglésével hozza össze. De azok a köveken már ott vannak a halott redők is az ezer rovátka rajzával. Éppen akkor, amikor már csak egy jó tenyérnyi törmelék omlik végig a teremtmények arcán. S együtt élve azzal, hogy pont ezekben a vaskorokban kell végre újra közénk érkeznie az aranyhajú hármasoknak. Hogy a jó Nap adjon jó napot nekik és nekünk a hét világra szóló úton. S hogy a tetejetlen fa szálasodjon bennük és bennünk a hét magas égben.