Helyi értéke és máig érvényes, örök értéke is van az aranyhajú gyermekek példázatának

A 2022-es Temesvári Magyar Kulturális Napok egyik jeles programja volt a Várbástya Egyesület szervezésében a Megyei Kulturális Központban szeptember 25-én megtartott pódiumbeszélgetés, amely Borbély Zsolt Attila moderálásával zajlott. A Toót-Holló Tamás legújabb drámakötete bemutatójának szánt beszélgetés – tekintettel a szerző tudományos és közéleti szerepvállalalásainak számosságára – sok egyéb kérdést is érintett, de a leginkább eredeti gondolatokkal talán akkor szolgált, amikor a pódiumbeszélgetés résztvevői az aranyhajú gyermekek rejtve rejtező létezésének üzenetét bontották ki, s igyekeztek különbséget tenni az üzenet helyi értéke és az üzenet máig érvényes, örök értéke között.

A transzgenerációs trauma helyi értéke egy kulturális ütközőzónában mutatkozik meg

Toót-Holló Tamás egy nagyon sokáig csak a népdalainkban, népmeséinkben elrejtett és megőrzött, transzgenerációs traumaként azonosította az Ősök hitének kényszerű elhagyását, vagyis a fényhit elvesztését, az ősi magyar asztrálmítoszi örökség elvetését. Ennek a traumának a helyi értéke – hívta fel a figyelmet Toót-Holló Tamás – abban az ütközőzónában mutatkozik meg, amelyik a sztyeppei nomád civilizációk táltoshite és a Szent István Magyarországát egyre inkább átható, az új világban egyre inkább meggyökerező keresztény hit találkozásakor alakult ki. Ez a helyi érték egyrészt arról a joggal átélt fájdalomról szól, amely az Ősök hitének elvesztése váltott ki egy ideig azokban, akik számára az a hit még nem veszítette el az érvényességét. Ebben az értelemben az aranyhajú gyermekek meséjében elrejtett ősmítoszunk az első magyar nemzeti sorstragédiánk szellemi emléknyoma – jegyezte meg Toót-Holló Tamás, utalva a mese ismert fordulatára, s azon belül is a magyar nyelvű képes beszéd üzenetére, az aranyhajú gyermekek kopókölykökre cserélésének udvari ármányára. A szerző azonban azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ugyanennek a mesének számos alakváltozata – egyfajta istenbéke-ajánlat formájában – ennek a fájdalomnak a feloldódását, elenyészését is rögzíti.

A fordulat jól mutatja az ősi magyarok szellemi nyitottságát

Ennek a fájdalom árán kiküzdött megbékélésnek a jele ugyanis, hogy az aranyhajú gyermekek meséjének több variánsában az aranyhajú gyermekek mellett már segítő szándékkal jelennek meg a keresztény vallás ikonikus alakjai: Jézus Krisztus, Szent Péter és Szűz Mária is. Ez a fordulat egyszerre mutatja az ősi magyarok szellemi nyitottságát, s egyszerre árulkodik a keresztény vallás egyre erősebb és egyre megnyerőbb, lassan a rurális tájakat, a vidék Magyarországát is átható szellemi jelenlétéről az Árpád-korban – hangsúlyozta a szerző. Toót-Holló Tamás mindezt azért fejtette ki, hogy érzékeltesse: az aranyhajú gyermekek jelentőségének felfedezése nem valamiféle pogány misztériumhoz vezet, hanem sokkal inkább azzal nyeri el igazi jelentőségét, hogy a helyi értékéhez képest most már van egy időtlen, örökérvényű értéke is.

Az utolsó aranyágacska elvesztése és az aranyhajú gyermekek sírján kinövő arany almafák visszanyerése

A helyi érték itt térben és időben is meghatározott paramétert jelent. Egyetlen teret és egyetlen időt, pontosabban idősávot. Az az egyetlen tér az Árpád-kor magyar szállásterületeinek tere, ami aztán Szent István Magyarországának magyar államhatárai között kijelölt térré alakul át. És egyetlen, a magyar történelem évezredes mércéihez képest csak szűk idősávot. Ez az egyetlen idősáv az Árpád-kor, vagyis a Turul-nemzetség fejedelmeinek és királyainak kora. A honfoglalás korától 1301-ig, III. András halálig, vagyis az „utolsó aranyágacska” elvesztéséig. Amúgy ez a hasonlat, amit III. András udvari embere, Ákos-nembeli István nádor használt, s amit az ő nyomán a magyar történészek is használni kezdtek, kicsit a témánkba is vág – jegyezte meg Toót-Holló Tamás, úgy vélekedve, hogy nincsenek véletlenek. Az aranyágakról nem eshet nehezünkre egy képzettársítással a megölt aranyhajú gyermekek sírján kinövő arany almafákra gondolni.

Aranyos ággal ágaskodnak körülöttünk

S aztán arra ráeszmélni, hogy az aranyhajú gyermekek története ilyenformán azt is üzenheti, hogy amiként az aranyhajú gyermekek is elpusztíthatatlanok, s mindig visszatérnek közénk, úgy az Árpád-házi királyaink igaz aranykortudattal megáldott legnagyobbjainak arany ágacskái is újra meg újra aranyos ággal ágaskodhatnak közöttünk. Mert minden politika emlékezetpolitika. S minden fejben dől el – mondta, kitérve rögtön az aranyhajú gyermekek arany ágacskáinak örökérvényű üzenetére is.

A történetnek ez az időtlen dimenziója pedig már a magyar megmaradás és a magyar szuverenitás ügyét szolgálja – jelentette ki, s ebben az értelemben hivatkozott Prohászka Lajos a bujdosó magyar sorsról szóló példázatára, mint a magyar nemzetkarakterológiát meghatározó egyik alapvető fontosságú meglátásra. Mint mondta, a bujdosó magyar sorsnak a művében szereplő két aranyhajú lány és az aranyhajú fiú sorsútvonala más és más, de egyformán fontos aspektusát ragadja meg. Az aranyhajú lányok haláluk árán is megmaradó, újra meg újra, más és más alakban újjászülető alakjai a magyar szellem elpusztíthatatlanságát üzenik meg.

A magyar szellem ereje és a magyar megmaradásakarat győzelme

Az udvarból elűzött, de a magyar vidék eldugott szegleteiben oltalmat találó aranyhajú fiú sorsa pedig a magyar megmaradásakarat mindent túlélő erejéről szól – jelezte Toót-Holló Tamás, aki ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez a történet ma már, a helyi értékén túl az örök értékén kezelve, a magyar szuverenitás egyik legszebb példázata. S így nem szólhat másról, mint a minden ránk törő idegen akarattal szemben megőrzött karakteres magyar erő tántoríthatatlan fennmaradásáról.

Ez az értelmezés már kiragad bennünket a metatörténelmi olvasatok közül, s kiszakít minket az Árpád-korból, mert az önazonosságunk megőrzésének akár itt és most is érvényes kérdéseiről szól. Maradj önmagad – üzenhetjük a magyar szuverenitás védelmében.

Maradj meg, maradj meg, magadnak megmaradjál

Ahogy a darab második felvonását záró himnikus dalban és azt énekli a Királyné, hogy „maradj meg, maradj meg, magadnak megmaradjál” – mondta a darab szerzője, aki szerint nemzeti önazonosságunk őrzésére most különösen nagy szükségünk van, tekintve a magyarságot most körülvevő multikulturális offenzívák ádáz természetét.

S ilyenkor kell újra meg újra elmondani azokat a sorokat, amelyeket az Aranyhajú hármasok introdukciójában Schuster Lóránt – a magyar rocktörténelem egyik legnagyobb hatású rockszvitje, a Honfoglalás introdukcióját idézve – elmond. Hogy az a hit még ma is él – értve ez alatt az aranyhajú hármasok visszatérésébe vetett hitünket, s értve ez alatt a magyar megmaradás erejébe vetett hitünket egyaránt – mondta Toót-Holló Tamás.

A napba öltözött asszony emléke és 1995-ös feltűnése

A beszélgetés moderátora, Borbély Zsolt Attila ehhez kapcsolódva a magyar sorsvállalás időutazásra mindig képes szellemét idézte meg édesapja, az ismert erdélyi magyar politikus, Borbély Imre egyik borszéki élményét megosztva a hallgatósággal.

Amikor Toót-Holló Tamás a darab Királynéja, a Fény gyermekeit világra hozó napba öltözött asszony jelentőségét azzal méltatta, hogy ebben az ősmítoszunkban az inkább a tengerhez hasonlatosan változékony szellemi karakterű Királyhoz képest az állócsillaghoz hasonlatosan töretlen fényű Királyné az, aki a király helyett is a király, s a puszta személyében is az állandóságot jelképezi, Borbély Zsolt Attila egy 1995-ös jelenetet idézett fel.

Mint mondta, édesapjának, Borbély Imrének a politikai pályafutásában az volt az egyik legmegrázóbb élménye, amikor Borszéken járt 1995-ben, éppen akkor, amikor az egyik legméltatlanabb támadás indult Tőkés László ellen. Ezeknek a történéseknek a politikai izgalmait kezelve járt akkor Borbély Imre az erdélyi városban – emlékeztetett a moderátor, elmesélve, hogy a helyzetértékelő fóruma után pedig kérdéseket lehetett intézni Borbély Imréhez – és ez az az időszak volt, amikor a magyar-román alapszerződés vitája zajlott, amelyről értesülve a székelységet egyszerűen sokkolta az, hogy Magyarország hajlandó lenne örökre lemondani a magyar területek visszaszerzéséről.

Égi és földi szövetség a magyarság védelmében

Amikor az erről szóló kérdést Borbély Imre megkapta, válaszul azt mondta, hogy egy ilyen súlyú döntést szerinte legfeljebb egy népszavazás hozhat. Erre felállt a fórumon egy gumicsizmás székely favágó, aki azt mondta, hogy minden tisztelete mellett vitába szállna a képviselő úrral, mert amikor Szent István felajánlotta az országot Szűz Mária oltalmába, akkor egy olyan égi és földi szövetség köttetett meg, amit semmiféle népszavazás nem tud felülírni.

„Ez volt az a pillanat, amikor apámnak, aki kemény ember volt, könnyek szöktek a szemébe” – idézte fel Borbély Zsolt Attila, aki, mint mondta, ezen a személyes történeten keresztül is a magyar megmaradás misztikus ereje mellett kívánt hitet tenni. És ugyanebben a kontextusban maradva a moderátor kisvártatva átváltott egy másik politikus, jelesül Orbán Viktor 2012. szeptember 29-i beszédének felidézésére is.

A Turul egy ősi jelkép, a magyarság ősi jelképe

Ezt a beszédet a magyar kormányfő Ópusztaszeren, Matl Péter turulszobrának felavatásán mondta el – jegyezte meg a moderátor, aki azzal a megjegyzéssel olvasott fel a beszédből egy részletet, hogy rögtön azt is elárulta: ezzel az idézettel Toót-Holló Tamás Szellemi honvédelem aranykori fényben című, az aranyhajú gyermekekkel akkor még csak egy kiterjedt tanulmány szintjén foglalkozó könyvében találkozott.

A kormányfő abban a beszédében úgy fogalmazott, hogy nézete szerint „a Turul egy ősi jelkép, a magyarság régi jelképe”, s mi ebbe ugyanúgy beleszületünk, „mint ahogyan beleszületünk a nyelvünkbe és a történelmünkbe is”.

Az ősi jelképhez hozzátartozik a vér és a haza földje is

S ezt a gondolatot annak kifejtésével folytatta, hogy „az ősi jelképhez hozzátartozik a vér és a haza földje is”, mert miután „abban a pillanatban, hogy magyarként a világra jövünk, megköti a hét törzsünk a vérszövetséget”, Szent István királyunk pedig megalapítja az államot. S ugyanezen a pályán elbuknak ugyan a csapataink a mohácsi csatában, „de a Turul a jelenleg élő magyarok, a már meghalt magyarok és a csak ezután világra jövő magyarok nemzeti identitásának a jelképe lesz” – hangoztatta 2012-ben a magyar kormányfő.

Lélekben lehet egyszerre vérszerződést kötni és Szent István államában élni

Az idézet felidézésére válaszul Toót-Holló Tamás elmondta, hogy számára valóban szemléletformálóan erős ez a politikai beszéd, épp azért, mert ezek a gondolatok úgy emlékeznek meg a magyar ősiség, vagyis a turullal eljegyzett magyar sorsba születés erejéről, hogy egyszerre őrzik meg őseink vérszerződésének ősi rítusa és a Szent István-i államalapítás nagyszerűsége emlékét.

Ezek korszakos jelentőségű, az időtlen magyar szuverenitás eszméjét szolgáló állásfoglalások Orbán Viktor 2012-es ópusztaszeri beszédében, mert itt a politikai nyilatkozatok ereje egyfajta költői erővel tud párosulni. Híven a téma magasztosságához. Ennél erősebb magyar sorsvállalás kevés létezik – értettek egyet a pódiumbeszélgetés résztvevői, akik így azzal az Orbán Viktor-i gondolattal is mélységesen azonosulni tudtak, hogy abban a pillanatban, amikor magyarként a világra jövünk, megköti a hét törzsünk a vérszövetséget, Szent István királyunk pedig megalapítja az államot.

Elbitorlott jogok dicső visszaszerzése

Borbély Zsolt Attila erre azt is megjegyezte, hogy talán nemcsak az aranyhajú gyermekeket kellene az eredeti jogaikba visszahelyezni, ahogy az Aranyhajú hármasok című darab teszi, hanem a turulmadarat is, amiként ezt annak idején a kormányfő is megtette.

Toót-Holló Tamás erre darabjának egyik jelenetét felidézve válaszolt, jelezve, hogy nem véletlenül választotta a királyi ítélet beteljesülésének sok-sok mesevariánsa közül éppen azt, amelyikben az újra az aranykor büszke tudatával ítélni képes király úgy határoz: az udvar ármányosait hollók és sasok tépjék szét.

Mint mondta, ezt a meseváltozatot kiválasztva a magyar népdalok mindig hírvivő szellemként szereplő, sárga lábú fekete hollóját és a magyar eredetmondák ragadozó erejű sasmadarát, a turult tudatosan és egyszerre hozta kiválasztott helyzetbe, s jelölte ki a sötétség szétszaggatására képes, s ilyenformán a Fény születését elhozó drámai aktusok végrehajtására.

Hollók és sasok: eksztatikus tombolás a Sötétség elemésztésére

Egy elborzasztó erejű, de szépséges értelmű végítélet ősi totemállatai ők, akik a maguk misztikus erejével ugyanúgy a Fény visszatéréséért küzdenek, ahogy azok is ugyanezt tették, akik az aranyhajú gyermekekről szóló mesét nekünk évszázadokon át megőrizték, arany dióhéjba zárták – jelentette ki.

A dió a magyar népmesékben is egyébként egy nagyon szép jelkép, mindig valami titkos tudás rejteke, amelyet fel kell törni ahhoz, hogy a titkos kincsekhez hozzájussunk.

Bűvös erővel ütni az arany dióhéjakra

Nos, szerintem pontosan most van itt az idő, hogy kalapácsot ragadjunk, s ezekre a titkos kincseket rejtő arany dióhéjakra bűvös erővel ráüssünk – mondta a beszélgetés zárszavaként Toót-Holló Tamás.

A pódiumbeszélgetés teljes terjedelmében a naputonline.hu felületén érhető el.