Bársony Bálint: a Fény gyermekeinek elvesztése a magyarság karmikusan ismétlődő sorstragédiája

A ló patáinak robajlása ugyanazt a dobrokolás, mint ami őseink táltosdobjából szólt

Bársony Bálint életműve legutóbbi szakaszában már lényegében ugyanolyan múltidézéssel foglalkozott, mint amilyen mítoszrekonstrukció az Aranyhajú hármasok egész szellemiségét áthatja. Azzal a különbséggel, hogy ő nem mítoszokat elemez, hanem a kárpát-medencei magyarság ősi zenéjének hangzását próbálja évek óta rekonstruálni. Saját népzenénk legrégebbi rétegeit csakúgy figyelembe véve, mint a még jelenleg is élő pusztai nomád – döntően mongol vagy tuvai – népzenét elemezve. Az ismert zeneszerző, szaxofonművész és hangterapeuta erről az Aranyhajú Hármasok Produkció videoblogsorozatának vendégeként beszélt – kitérve arra is, hogy miképpen jelenik meg ez a hangzásrekonstrukciós kutatás zenekara, a Magyar Rhapsody Projekt legutóbbi, Levédia című lemezén.

Mint kifejtette, ez a hangzásrekonstrukciós munka nem annyira bonyolult, mint ahogyan az eleinte elképzelnénk, tekintettel arra, hogy a lovasnomád népek számára valaha hallhatóvá vált természeti jelenségek köre ma is ugyanúgy jelen van a környezetünkben, mint ahogyan akkor is jelen volt.

Lovak patáinak dobbanása, kivájt fa csövébe fújó szél

Egy ló vágtatásának ritmusa ma is ugyanazt az ütemet dobogja ki, mint amit ezer vagy tízezer éve kidobogott a pusztákon, de az is változatlan természeti törvény, hogy ha egy kivájt fa alkotta csőbe belefúj egy kezdetben enyhe, aztán egyre jobban felerősödő szél, akkor nemcsak egy alaphang és egy oktáv, hanem egy kvint is megszólal. Ugyanígy képez csövet a saját légcsövéből egy tuvai torokénekes is, aki ezekre a torkából feltörő morajlásokra egy felhanggal is ráfeleselhet, s ebből már egy pentaton dallam is megszülethet – emlékeztetett Bársony Bálint.

Szerinte az is a természet csodája, hogy a ló vágtatásának ritmusát elfelezve éppen az emberi szív dobogásának ritmusához lassulunk hozzá – hívta fel a figyelmet, utalva arra, hogy nagyon sok esetben az ősi hangzások rekonstrukciójához ősi ritmusok és ősi rezgésszámok felismeréséig kell eljutni.

Pásztorfurulyából szólalt meg az erdélyi hegyek ereje

Ennek érdekében fogtak hozzá egy szinte párját ritkító hangszergyűjtemény kialakításához, amelynek során olyan autentikus népi hangszereket vásároltak meg, melyek elődjeinek köze lehetett az ősi magyar zene hangzásához. A Magyar Rhapsody Projekt legújabb albuma, a Levédia már úgy szólal meg, hogy ebbe a hangzásba már belefoglalták lehetőség szerint minél több ilyen hangszer használatát.

Ennek a gyűjteménynek az első darabjához akkor volt szerencséje Bársony Bálintnak, amikor 2011-ben Zsuráfszky Zoltánnal közösen létrehozták a Tűztánc című táncshow anyagát. Annak a közös munkának az egyik ünnepélyes pillanata volt az, amikor Zsuráfszky Zoltán egy erdélyi pásztorfurulyát ajándékozott neki, s miután azt megszólaltatta, egyszerre csak ott érezte magában a hegyek erejét – számolt be Bársony Bálint.

Az azóta összegyűjtött és összevásárolt, ősi rezgéseikkel hasonló erőket mozgósító hangszereket persze nemcsak a Levédia című MRP-albumon, hanem az Aranyhajú hármasok című folk-opera írása közben is sokat használták – mondta el, hangsúlyozva, hogy ebből a szempontból is a lehető legjobbkor jött számára és zeneszerzőtársa, Elek Norbert számára az Aranyhajú hármasok zenéjének megkomponálására szóló felhívás.

Fény születését megidézni, apró gyerekeket nevelni

Szerinte ugyanis épp mostanra ért el odáig a művészi fejlődésében, hogy éretté vált egy ilyen nagyobb formátumú zeneszerzői munka elvégzésére. Két dolog különösen is fogékonnyá tette a darabban ábrázolt téma iránt – tette hozzá.

Az egyik egy általános, társadalmi körülmény volt – szerinte ugyanis az anyagias, a szellem fényétől és vele együtt az ősi aranykorok örökségétől is megfosztott világ a sűrű sötétségnek éppen olyan mértékéig jutott már el, hogy ideje volna már annak, hogy megszülessen bennünk és körülöttünk újra a fény. Ez a darab pedig a Fény megszületésének ünnepét celebrálja, s így bárki, aki részesévé válhat a darab születésének, kiveheti a részét abból is, hogy újra megfényesedjen körülöttünk a világ – jelezte és érzékeltette.

A másik, őt személyesen is megszólító hívás az volt, hogy a Fény születése ebben a darabban épp az aranyhajú gyermekek, a magyarság isteni természetű naphéroszainak világra jöttével köthető össze, s mindeközben a családalapításnak ő éppen azt a korát éli, amikor már a második kisgyermek ugrál körülöttük a családban. Vagyis egyáltalán nem áll távol még tőle a születés csodájának ünneplése, annál kevésbé sem, mert ők a feleségével, Rebekával együtt a gyermekeiket otthon hozták világra, miközben a vajúdás varázslatát igéző, a gyermek előbújását hívogató ősi mondókákkal, dalokkal, imákkal vették körül. Ez a magánéletükbe is meghívott rítusjáték olyan szertartásos öröm forrása volt számára, amely örömet az Aranyhajú hármasok összes felfénylő pillanatában újra át tud élni – jelentette ki Bársony Bálint.

Kárpát-medencei táltosdobok és nepáli hangtálak

Ezért aztán, amikor ezt a művészi felkérést megkapta, fejben szinte már azonnal komponálni kezdte a darab hangzásvilágát, mert azonnal azt érezte, hogy most végre mindazt a benne felhalmozódott tudást, amelyet az ősi hangszerek rezgését átélve megszerzett, most sokszorosan fel tudja használni. Beleértve ebbe a kárpát-medencei ősi hangszerek – de az ázsiai ősi hangszerek megszólaltatásának tudását is. Ez utóbbit ugyanis zenei előéletében szintén szépen el tudta mélyíteni, s a hangtálak, gongok megszólaltatásának rituális képességét egy nepáli tanulmányúton is tökéletesíthette.

De valójában bele kell értenie ebbe a lovaglás szerelmeseként átélt összes ritmusképletből szerzett tudást is, hiszen a lépkedő, poroszkáló, ügető és vágtató ló patáinak robajlása ugyanazt az ősi magyar dobrokolást idézi meg, mint amelyik az őseink táltosdobjával felajzott hangulatok lélekutazásaihoz is vezethetett.

Budai jurtában benne élni a magyar világ aranyos szegletében

Az Aranyhajú hármasok részint egy királyi udvarban, részint viszont a magyar vidék eldugott zugaiban, aranyos szegeleteiben játszódik – s ezt a rejtve rejtező természetközeliséget a jurtákban élő, a budai hegyek mélyén meghúzódva létező Bársony Bálint egész családjával együtt már régóta a magáénak tudhatja – említette meg. Ezek a természetben megbújó tájak olyan élményekkel ajándékozzák meg őket, amelyek a darab több, életre-halálra szóló jelenetében is visszaköszönnek – hívta fel a figyelmet, utalva arra a gyermekei által szinte mindennapos tapasztalásként befogadott körülményre, hogy az élet körülöttük, a természethez ennyire közel nemcsak a nappalok és az éjszakák váltakozásából áll, hanem abból is, hogy a születés és a halál is bármikor meglepő viszonyba kerülhet egymással. Egyszer egy borjú születik meg, másszor elvisz négy csirkét a héja – sorolta Bársony Bálint az életnek és a halálnak azt az örök váltakozását, amely egyébként az aranyhajú gyermekek spirituális megváltástörténetében is jelen lévő örök körforgás.

A király udvar épített tereinek és a kerek erdő aranyos szegeleteinek kettőssége persze zenei értelemben is ábrázolandó és bemutatandó kettősség – tudatta Bársony Bálint, aki szerint elkerülhetetlen volt, hogy az udvari ármány elhatalmasodását ábrázolva, a fényeket elhomályosító árnyékos világot bemutatva kerülniük kellett a népi hangszerek keltette hangulatokat.

Kifinomult hatalomtechnika gyakorlása a bel canto éneklés fölényes biztonságával

Ebben a darabban ez az ármányos hatás nem valamiféle képzetlen, nyers erővel, hanem egy nagyon is kifinomult hatalomtechnikai gépezet működésével tör magának utat – így adta magát Bársony Bálint számára az a felismerés, hogy ezt a fölényes tudást a bel canto éneklési technikájával, képzett operaénekesi hangok megszólalásával kellene valahogyan visszaadni – s ezeket az effektusokat Elek Norberttel a hangszerelés minden lehetséges eszközével is felerősítették még. Ezért alakult aztán úgy a darab hangzó anyagának szereposztása, hogy a két udvari ármányos dalait az Operaház két kiváló magánénekese, Megyimórecz Ildikó és Fürjes Anna Csenge szólaltatják meg az Aranyhajú hármasok stúdiófelvételein.

Aztán egy számára nagyon fontos, művészileg is, mentálisan is igazán embert próbáló dal komponálása közben Bársony Bálint arra is ráébredt, hogy a bel canto éneklési technikát más részről általános érvénnyel is össze tudja kötni a tudás birtokosaival – akkor is, ha ők nem az udvari ármányt mozgatják, hanem a királyság ősi rendjének eszményeit képviselik.

Ősi magyar fájdalom szólalt meg az operaszínpadok egyik legszebb bariton hangján

A Magamnak marasztom című dalt, a Király Apja által elénekelt fájdalmas vívódás dalát komponálva Bársony Bálint saját elmondása szerint is nagyon mély kétségbeeséseket élt át, annyira azonosult zeneszerzés közben az ott életre hívandó szenvedélyekkel, kétségekkel, elborzadásokkal és reménykedésekkel. Ezek az érzelmi hullámzások erősítették meg benne azt az érzést, hogy a már-már fájdalmasan kristálytiszta tudás útjához is a bel canto éneklési stílusát kell társítania, s ezért a dal demofelvételein ezt a dalt ő maga már ebben a énekstílusban szólaltatta meg. Élete nagy élménye – tette hozzá –, hogy ezt az operaénekesi hangot csak mímelő, de szívvel-lélekkel előadott dalát a világ egyik legszenvedélyesebb és legképzettebb bariton hangján, Molnár Levente operaénekes előadásában hallhatta megszólalni a dal stúdiófelvételén.

Az udvari ármány működése és a magyar csillagvallási örökség napos-holdas rendje a színpadi zenék során is folyamatosan vetélkedik egymással, s mindig attól függően operálnak ragyogó örömmel vagy éppen homályos körvonalú érzésekkel a dalok, hogy ezek az erők milyen viszonyban állnak éppen egymással, melyik erőcsoport áll éppen győzelemre vagy vesztésre – hívta fel a figyelmet Bársony Bálint.

Mámoros elragadtatás – de a háttérben már sűrűsödik a homály

Ez egyik különösen nagy kihívást jelentő dalról – az első felvonás negyedik, Megszületik a fény, örvendjetek! című művükről – szólva részletesebben is beszélt erről az alkotói, zeneszerzői módszerről, a derűs, bizakodó zenei nyelv és az aggodalmat keltő, ármányos hatásokat megjelenítő zenei nyelv arányainak mindig éppen megfelelőnek tetsző beállításáról.

Ez az a dal, amely a magyar csillagvallási örökséget talán legszebben, legmélyebb hittel megvalló dal a darabban, hiszen ez a dal ünnepli az aranyhajú gyermekek, a naphéroszként feltűnő magyar csillaggyerekek megszületését. Ugyanez a dal sejteti ugyanakkor a magyarság első nemzeti sorstragédiájának – a csillagvallási hitünk erőszakos elragadásának – közelgő eljövetelét is, amely a mítosz szimbolikája szerint az aranyhajú gyermekek kopókölykökre cserélésének alávaló merényletében nyilvánul meg. Ennél nehezebb zeneszerzői feladatot aligha lehetne elképzelni – emelte ki Bársony Bálint –, aki szerint itt tehát a lehető legvégletesebb érzelmeket kellett a zene nyelvén egyszerre felmutatniuk. Az aranyhajú gyermekek születése körüli boldog, igéző erejű, bájoló varázslatokkal teljes várakozást, s aztán a születés mámoros, szinte már vallásos elragadtatással történő ünneplését ugyanúgy érzékeltetniük kellett zeneileg, mint ahogy azt is, hogy ez az öröm nem lehet teljesen felhőtlen. Sőt. Az öröm nem csaphatott át egyfajta himnikus szárnyalásba, hanem éppen csak megemelhette a pillanat szent ragyogását – mert közben ennek az örömnek a megrontói, a már kitervelt ármány leendő elkövetői is ott ólálkodnak az udvarban, s ők azok hát, akik nem töretlen örömmel, hanem szabályosan irtózattal fogadják az aranyhajú gyermekek világra jöttét.

Képletesen szólva ezt az alkotói kihívást úgy írta körül Bársony Bálint, hogy ezt az udvari világot a zene nyelvén megszólalva ahhoz hasonlatosan hagyták hol felfényleni, hol elsötétülni, mintha a trónterem a Nap fényét mindig örömmel beragyogni engedő ablakait elé hol félig vagy egészen függönyt húznának.

Maga is csak abból táplálkozott, amit az égből kapott

Hogy néha ablakot nyissanak a fénynek, néha csak sejtelmes fénypászmákat engedjenek beszüremkedni, néha pedig mélységes sötétségbe temetkezzenek – sorolta, arra külön is kitérve, hogy a mű cselekménye különösen az első felvonásban tette próbára őket végletes módon. Hiszen az aranyhajú gyermekek ellen elkövetett gyalázatos gyilkosságok, s az ellenük szított zavargások csakúgy akkor zajlanak le a színpadon, mint a Napba öltözött Boldogasszony, a Királyné megalázása, melynek nyomán fájdalmában kővé dermed, hogy ne is lássa a Király szemét elhomályosító sötétséget. S mellette az udvari ármány egyik fő mozgatójából lett új feleségét – Szarkát, s különösen ne lássa mellette új anyósát, az aranyhajú gyereket gyilkosát, Kuvikot.

Ezeknek a transzcendens erőterekben mérhető kihívásoknak sok esetben csak úgy tudott eleget tenni, hogy ihletet keresve maga is csak abból táplálkozott, amit az égből kapott – mondta Bársony Bálint, kiemelve, mennyire hálás azért a Teremtőnek, hogy mennyi intuációhoz és inspirációhoz segíti őt hozzá, mert a szakrális utakon járva ezekre nagyon nagy szükség van.

A himnikus fenség hangulati magasságai felé tartani

Az Aranyhajú hármasok zenei anyagául szolgáló dalokat nem véletlenül nevezte el Molnár Levente operaénekes – a Király Apja szerepének előadója – folkoperának, hiszen ezzel azt is üzente, hogy ezektől a daloktól távol áll az olcsó népszerűséget hajszolása, nem áll viszont távol egyfajta himnikus fenség hangulati magasságainak elérése, s a szó jó értelmében vett, sokáig emlékezetes dallamtapadás hatásának kiváltása a dalok közönségében.

Ezt a hatásmechanizmust érzékeltetve Bársony Bálint azt is kifejtette, hogy szerinte a repeső öröm, a himnikus fenség zenei kifejezésére többféle módon lehet dallamtapadást kiváltó dalt írni. Lehet használni egyszerűbben átélhető dallamszerkezeteket, amelyet egész nap dúdolhat utána az ember, de csak felszínesebb örömmel, egyfajta unaloműző kedvvel. Aztán van egy másik dallamtapadás, ami inkább a lélekre hat, s a dallam hallgatóságát lelkileg tudja magával ragadni. Szerinte az ő dalaik inkább ilyenek – tekintettel arra is, hogy ebben a műben nagyon egyszerű refrénszerkezetek nem is igazán találhatóak. A téma súlya miatt ilyeneket nem is engedtek meg maguknak zeneszerzőtársával, Elek Norberttel – hangsúlyozta Bársony Bálint.

Energetikai kapcsolat az Ég és a Föld között

Ennek a darabnak a cselekményét követve ők ugyanis valami olyan zenei kihívást támasztottak maguk elé, hogy a céljuk ne lehessen se több, se kevesebb, mint egy zeneileg teljesen tiszta energetikai kapcsolat létrehozása az Ég és a Föld között – mondta Bársony Bálint, aki ezt a feladatát a magyarság elé állított, s általa a nepáli lámától személyesen is hallott feladattal mérte össze.

A magyarság a Mag népe – a mi feladatunk a világ újbóli tudatosítása

Hangterapeutaként, a nepáli hangtálakon folytatott játékát tökéletesítendő ugyanis élete egyik legfontosabb tanulmányútján éppen Nepálban is járhatott, ahol a Magyarországon korábban már többször is járt láma – mint mondta – őket is beavatta abba a meggyőződésébe, hogy a magyarság a Mag népe, s ezért az a feladatunk, hogy részesei legyünk a világ újbóli tudatosításának.

Ezenközben viszont nincs más dolgunk, mint hogy a helyünkön, a Kárpát-medencében maradjunk, de úgy, hogy ennek során az általunk és őseink által benépesített csodálatos táj minden ősi örökségét a magunkénak érezzük a szellemi térben – mondta Bársony Bálint, beleértve ebbe az aranyhajú gyermekek naphéroszi fényének ragyogását is, s a darabban is megjelenő Magyar Krisztus szerepeltetéséből következő sajátosan magyar istenbéke-ajánlat magasztosságát is.