Kő Boldizsár: meseterektől megigézve, aranyhajnalú hajlatos bölcsők ringásától szédülve

Ennek a szellemi útnak a kezdetén egy olyan idős, korhatag fa alakja sejlik fel, amelyet Bella István a Littera Nova Kiadó gondozásában még 1996-ban megjelent vogul népköltészeti fordításaihoz (Hú-Péri-Hú-Öreg) készített Kő Boldizsár – kissé Bella Istvánt is megtréfálva művével. Ami miatt ez a rajz – és az azon látható méltóságteljesen gyönyörű fa alakja – fontos lehet nekünk, az nem más, mint a fa vogul népköltészeti leírása, amely szerint – Bella István fordítását alapul véve – egy „aranyos bélű beles fa, aranyos ágú ágas fácska” volna hát ez a minden titkok tudójaként feltűnő fa.

Aranyos ágú, ágas fácskát ölelni

Hogy mi volt ebben a rajzban a tréfa? Ennek a rajznak a főszereplője egy haldokló medve, aki a vogulok totemállataként szinte már félistennek is tekinthető – fejtette ki Kő Boldizsár –, s ő az, aki fájdalmában végső nyugalmat keresve átölei ezt az aranyos ágú, ágas fát. Igen ám, de a fa kérgén, a kéreg kacifántos rajzolatai között egy emberi arc is kivehetővé válik, amely magát Bella Istvánt idézi fel.

Ennek a rajzos trükknek a titkát Kő Boldizsár – mint mondta – nem árulta el Bella Istvánnak, aki csak jóval később csodálkozott rá erre a művészi megoldásra, hogy abban maga is saját magára ismerjen.

A sírokon arany almafák szálasodnak a magasba

Az Aranyhajú hármasok című darab három naphérosza, a két aranyhajú lány és az aranyhajú fiú szinten már-már félistenekre méretezett fájdalmakkal szembesül, amikor fák alakjai közé formázódni látjuk őket a mi híres varázsmesénk egyik szakaszában. Ez az a része a mesének, amikor az udvari ármány sikere után a Fény aranyhajú gyermekeit kopókölykökre cserélik, s megölik – de ott, ahol a sírjaik állnak, hamarosan arany almafák szálasodnak a magasba, ahogy azt a történetet a magyar művészetben először és legszebben kanonizáló feldolgozásában Jankovics Marcell és Haui József rajzfilmje is bemutatja.

Ezek a fák láthatóak az Aranyhajú hármasok kötet borítóján is, de ez a három aranyfa úszik át a képernyőn jelen videoblogsorozatunk bevezető képsoraiban is – immár viszont Kő Boldizsár művészi megközelítését követve.

Kő Boldizsár: Fák rejtekében

Kő Boldizsár elmondása szerint pontosan számot vetett azzal a művészi kihívással, amelyet a történet első, s rögtön nagyon erőteljes rajzfilmes kanonizációja jelent – egyszerre segítve is, de meg is nehezítve a dolgát. Nyilván segítség – nemcsak neki, a projekt grafikusművészének és könyvillusztrátorának, hanem darab írójának és zeneszerzőinek is –, hogy Jankovics Marcell rajzfilmes népmesefeldolgozása egy olyan, a magyar szerves műveltség napos-holdas, virágos-indás motívumaira is nagyban hagyatkozó animációs nyelven örökítette meg számunkra az aranyhajú gyermekeket, amely szinte mindenki számára ismerős.

Jankovics Marcell–Haui József: A két aranyhajú ifjú

Ez a segítség azonban azzal is együtt jár, hogy ennek a felnőtteknek szánt rítusjátéknak a grafikai elemei nem követhetik a Jankovics Marcell képviselte hagyományt. Erősek ezek az animáció nyomán a lelki szemeink előtt könnyen megjelenő képek, de amilyen erősek, annyira meg is köthetnének minket a képzeletünk szabad szárnyalásában. Ezért nem a tiszteletlenség, hanem a teremtés jegyében valamelyest el is kell távolodni tőlük – jelezte Kő Boldizsár, utalva arra is, hogy számára Jankovics Marcell aranyhajú gyermekeinek figurái letisztult alakok, akinek olyan egyszerű és átütő az erejük, mintha csak magokat látnánk bennük. Abban az értelemben persze, amelynek megfelelően azt szokás mondani, hogy minden búzamagon ott látható Krisztus arca – tette hozzá Kő Boldizsár.

Megbocsátás és engesztelhetetlenség bújik meg a finom mintázatok között

A darab üzenetét megértve, az aranyhajú gyermekek naphéroszokra méretezett sorsát elfogadva ő úgy gondolja, neki leginkább a fények és az árnyékok kettősségét kell készülő illusztrációiban megragadnia. Úgy, hogy mindeközben az aranyhajú lányok egymáshoz hasonlatos, de egymástól különböző természetét is ki tudja fejezni – mondta Kő Boldizsár, aki azt is a saját feladatának látta, hogy valahogy érzékeltesse azt, hogy a két aranyhajú lány közül az egyik a megbocsátó, a másik pedig az engesztelhetetlen. Nem függetlenül persze attól, hogy a megbocsátó lélek saját vérének, a saját apjának a terhét viseli, a másik viszont saját gyilkosuk terhét cipeli – tette hozzá.

Mindehhez pedig valami olyan finom mintázatokat gondolt ki, amilyeneket akkor látunk, amikor egy pókhálón megcsillan a napfény – érzékeltette, s egyben azt is előrebocsátotta, hogy szerinte ez a mintázat a történet üzenetét követve az arany almafák napot idézve villódzó, szemet kápráztatva kavargó lombozatában jelenhet meg. Ahhoz hasonlóan egy-egy arcot megszemélyesítve, ahogy Bella István vogul medveénekei között megszemélyesítette a költő arcát a fa kérgének rajzolatai között.

A pókháló természetes mintázatára nála tehát az arany almafa lombozatának a nap fénykitöréseinek örvénylését idéző rituális tánca a válasz, úgy, hogy ebbe a grafikus ábrázolásba a modern művészet ábrázolási technikát is beleviszi – jelezte.

Könnyű a pókháló, az is megtart engem

A pókhálószerű mintázatok emlegetése nyomán a beszélgetésben azonnal szóba került a darab egyik kulcsfontosságú motívuma is, az Indulj el egy úton című népdalunk szövegében is ott tekergő pókhálószál mintázata – abban a dalban ugyanis a két egymás felé forduló, titkos szerető egyike azzal a csodás költői képpel tesz vallomást a másiknak, hogy „könnyű a pókháló, / az is megtart engem, / csak egy hajszálon is / hozzád ránthatsz engem”.

Az arany hajszálak hívogatását idéző, könnyű, de megtartó erejű pókháló bemutatása nem idegen Kő Boldizsártól, aki  – mint kiderült – egy Márai-kötetben grafikusként már eljátszott ezzel a motívummal, de nem idegen tőle az érckorokban a Vaskortól az Aranykorig visszaérkező naphéroszok ábrázolása sem, s ezt megint csak az egyik Bella István fordította vogul medveének illusztrálása közben bizonyíthatta be.

A videoblogban így Kő Boldizsárnak azt a könyvillusztrációját is láthatták a nézők, amelyben egy naphéroszként is értelmezhető ősi, mitologikus alakot formázott meg, pont egy olyan hőst, aki – ahogy a vogul medveének írta – a „vashajnalú hajlatos bölcsőbe”, de az „aranyhajnalú hajlatos bölcsőbe” is belefeküdt már. Ez a vaskori és aranykori alkotásokban magát egyformán elringatni képes naphérosz, akinek a fejéről szanaszét repdeső fürtök szinte a napkitörések lángcsóváit idézik, valahogy úgy jelent meg előtte, ahogy a felesége által neki elszavalt Bella István-verssorok megidézték neki – mondta el Kő Boldizsár.

A művész visszaidézte, hogy hogyan születtek ezek az illusztrációk. Mint mondta, a felesége, Anna, aki néprajkutatóként eleve otthon van az ősi kultúrák emlékeit idéző folklórszövegek értelmezésében, maga olvasta neki fel ezeket a sorokat, s közben ő művészként megpróbált képeket idézni maga elé. Valahogyan így született meg hát benne ennek a naphérosznak a képe is.

Mindannyiunk vérében van egy kis sztyeppe

S vele együtt az a felismerés is, hogy „mindannyiunk vérében van egy kis sztyeppe” – jelentette ki, ezzel a vogul medveénekektől a valaha volt prémúton már délebbre, a napsütötte pusztáinkra is megérkezve.

A lelki szemei előtt megjelenő képek lepergetése olyan lelki mechanizmus egyébként, mint amilyeneket az általa művészként megálmodott mesetereket benépesítő gyermekek és felnőttek is átélhetnek – hívta fel a figyelmet Kő Boldizsár, aki egy kérdésre válaszolva arra is magyarázatot adott, miért alkotta meg a játszóterek helyett a meseterek fogalmát.

S amikor erről beszélt, azt is világossá tette, hogy gondolatai egyformán érvényesek legelső szellemi gyermekére, a Millenáris Parkban található Zöld Péter játszótérre – s épp most befejezett, friss munkájára, a Kisvárdához közeli Lácacsékén megépített meseterére.

A játszóterek azt a célt szolgálják, hogy az ott tartózkodó kicsiket a fizikai térben beindítsa az a sok alkalmatosság, amelyeken csúszhatnak, mászhatnak, hintázhatnak, egyensúlyozhatnak – magyarázta.

A meseterek az ő felfogása szerint viszont nemcsak a testet mozgatják meg, hanem azt is megengedik, sőt, inspirálják, hogy a gyerekeknek a lelke is mozogjon egy szellemi térben, s közben ez a lelki út a fantáziájukat is beindítsa. Kő Boldizsár arra is büszkén emlékezett vissza, hogy felnőtteknek és gyerekeknek egyszerre is alkotott már olyan meseteret, amely gyógyító erőt tudott a világban elszabadítani. Ez a mesetere a Szent Ferenc játszótér, amely a budapesti Széher utcai szívkórház betegeit és a környék gyerekeit egyaránt meghívja magához. Szent Ferenc életének vitézi sikereket és szent emberhez méltó elmélyedéseket egyaránt felmutató jeleneteit bemutatva. Az is egy olyan munkája volt, amelyben a napos és az árnyékos oldal természetét is számításba kellett már vennie a térben, ahol a fénybe így Szent Ferenc szenthez méltó cselekedeteit helyezte – emlékeztetett.

Gyógyító erejű fény- és árnyjátékok

Az Aranyhajú hármasok című kötet első és hátsó borítóján megjelenő, gyógyító erejű fény- és árnyjáték szellemi értelemben így erősen köthető tehát Kő Boldizsárnak a Szent Ferenc-játszótéren megvalósított projektjéhez. Mert ahogy ott is megjelentek, úgy ennek a kötetnek az első és hátsó borítóján is érzékletesen megjelennek a test és a lélek még gyógyulásra váró, azután pedig már gyógyult létállapotai is. Az Aranyhajú hármasok kötetborítóján így a két aranyhajú lány és az aranyhajú fiú testéből megszálasodó fa képében jelenik meg a magyarság szüntelen teremtésre ítélt gyógyító, spirituális ereje. A kötet hátsó borítója egy látszólag hasonló hármas faalakzatot mutat fel, de ott még az árnyakkal viaskodó lelkek – az Aranykor tudatát elveszítő, az igazságot csak elhomályosulva látó Király, s annak új családja, az udvar két ármányosaként ideiglenesen megdicsőülő új feleség és új anyós – jelennek meg előttünk.

Kő Boldizsár: Ármány igézetében

Ebből a bravúrosan megalkotott, kettős kompozícióból merít egyébként az egész produkció látványterve is – beleértve ebbe az Aranyhajú Hármasok Produkció logotípiáját, plakáttervét és teljes vizuális koncepcióját, amely Kő Boldizsár két valaha volt egyetemista társa, a Rooibush Grafika két tervezőgrafikus művésze, Tóth Gábor és Varga Zsolt műve. S ez a kettős kompozíció volt az is, amely magához szólította Kő Boldizsárnak az Aranyhajú hármasok című kötetben közölt harmadik rajzát is, amelynek köszönhetően ez az alkotói inspiráció egy triptichonnal gazdagította az életművét.

Kő Boldizsár: Szikla börtönében  

A Rooibush Grafika a fénnyel és az árnyékkal már színpadias értelemben is jól gazdálkodó vizuális koncepcióját talán azért is tudta ennyire könnyen inspirálni Kő Boldizsár két könyvillusztrációja, mert Kő Boldizsár nemcsak a mesetereket, hanem a színpadi tereket is képes művészileg megtermékenyíteni.

A meseterek beletárulhatnak a színpadi terekbe is

Díszlettervezőként végzett színpadi munkái Rumi László bábművészhez és rendezőhöz kötik – számolt be Kő Boldizsár, aki elmondása szerint Rumi Lászlóban leginkább azt tartja nagyra, hogy ő személyes örökségeként dolgozik a magyar mese- és mondavilággal.

Kő Boldizsár – mint mondta – valójában persze nem is tartja magát színpadi díszlettervezőnek, erről szólva legfeljebb annyit ismerne be, hogy Rumi László sok helyen körbevonszolta már őt díszlettervezőként a világban, s ennek hála a színpadi teremtés köreiben is sok elhivatott embert ismerhetett meg.

Ő rendkívüli módon szakrális ember – mondta Rumi László rendezéseit méltatva Kő Boldizsár, majd hitet tett amellett, hogy ha az Isten erőt ad neki hozzá, egy ehhez hasonló szakralitást a maga részéről ő is behoz majd az Aranyhajú Hármasok Produkció munkájába.

Nemcsak a nap tüzét magán érezve, hanem a máglyarakások parazsainak tüzét is megtapasztalva. Mint kiderült, erről az izzó parázsról neki érdemben is van mit mondania. Kő Boldizsár egy kérdésre válaszolva felidézte ugyanis életének az egyik olyan epizódját, amelyiket a Belső tárlat című könyvében is megörökített már, s amelynek során mezítláb is megjárhatta már az izzó parázs tüzes szőnyegét.

Izzó parázs tüzes szőnyegén járva

Ennek a tisztító erejű szertartásnak köszönhetően neki is módja volt mezítláb végigmennie az izzó parázs alkotta tűzszőnyegen, hogy megérthesse: vannak hétköznapi csodák, amelyeket megélve fájdalmat ígérő helyzetekben is minden fájdalomérzés nélkül lehet kívül maradni a fizikai világ törvényei által diktált szabályokon. Így a fájdalom érzésén is – számolt be a maga szürreálisan szép élményéről Kő Boldizsár, akit válaszul a műsorvezető az Aranyhajú hármasok egyik kulcsjelenetével szembesített, külön is szóba hozva az abban a jelenetben elhangzó Laktat a parázs című dalt a produkcióból.

Ez a dal akkor hangzik fel a darab első felvonásában, amikor az udvari ármányosok már sokadjára – de mindig eredménytelenül – tesznek újabb és még újabb kísérletet arra, hogy az általuk megölt aranyhajú lányok szellemi metamorfózisainak véget vessenek. A testükben elpusztítani próbált, de lelkükben a spirituális megmaradás valamelyik útjára mindig rátaláló aranyhajú lányok akkor éppen a kivágott arany almafák aranydeszkáiból megácsolt ágyak széthasogatott és máglyára vetett darabjaiban vannak jelen – de itt sem tud végezni velük a tűz, mert bizony ott is laktatni kezd a parázs. Nem mást, mint a magyarok aranyszőrű bárányát, aki a lobogó máglya szélén izzó egyik parazsat felhabzsolja, s attól varázslatos módon menten meghasasodik, hogy hamarosan két aranyszőrű báránykát hozzon a világra, akikben persze továbbra is elevenen él a két aranyhajú lány örök megmaradásra ítélt spirituális teste.

A nap tüzének minden erejével

Az izzó parázs motívuma kínálta motívumegyezés szellemében hangzott hát el a beszélgetés végén az a jókívánság, hogy Kő Boldizsár most akkor ennek az általa vállalt munkának köszönhetően élje át végre azt is, milyen az, amikor nemcsak a mezítelen talpát pörköli a tűz, hanem az egész valóját is átjárja, átizzítja.

A nap tüzének minden erejével, s az aranyhajú gyermekek alakjában ránk visszaköszönő naphéroszok minden szellemi örökségével. Otthonosan, újra otthonosan a magyar megmaradás napos-holdas szellemi tereiben – s a fizikai tereken kívüli világ általa már annyiszor megtapasztalt minden útmutatását híven követve.