A kőszínházi premier még várat magára, de a Rádiószínház egész sorozattal áll elő
Áll a tündérek aranyhídja, szabad az átjárás az ősidők varázsvilágába
Az Aranyhajú hármasok tavaly decemberre tervezett bemutatója a Nemzeti Színházban ugyan kényszerű halasztást szenvedett, de a Kossuth Rádió máris egy május 21-i kezdéssel műsorba tervezett, nyolcrészes tündérjáték formájában tiszteleg a magyar Árpád-kor aranykorainak megidézése előtt. S ez még nem minden: a könyvhétre megjelenik Toót-Holló Tamás új liturgikus drámája, a szintén az aranyhajú gyermekeket szerepeltető, s szintén egy népmese mítoszrekonstrukcióján alapuló Boldogasszony keresztlánya. A szerző szerint ezzel most már kellő szilárdsággal kiépült egy szellemi aranyhíd, amelyen keresztül bármikor eljuthatunk a mai világunkból a nemzeti mitológiánk valamennyi híres érckorába.
Toót-Holló Tamás az Olvasat megkeresésére először beszélt a sajtóban azt követően, hogy a Nemzeti Színházban múlt ősszel súlyos baleset történt, amely a színház teljes repertoárjára hatást gyakorolt, s bizonyos premierek – így az Aranyhajú hármasok – bemutatását is késleltette.
Vidnyánszky Attila kitartása a kulcsa mindennek
Erről a kényszerű döntésről Vidnyánszky Attila először tavaly novemberben nyilatkozott – azt követően, hogy már javában zajlottak az Aranyhajú hármasok próbái.
Most az is világossá vált, hogy a szerző szemszögéből nézve hogyan festett ez a drámai fejlemény, s ő hogyan élte meg azt, hogy – szinte példátlan módon – elakadt nagy várakozással övezett darabjának próbafolyamata a Nemzeti Színházban. Mint felidézte: a történtek után felhívta őt Vidnyánszky Attila, jelezve, hogy a sajnálatos események miatt nem tudja folytatni a próbafolyamatot. Ő elmondása szerint erre azonnal kifejezte a megértését, s egyben arra biztatta a Nemzeti Színház főigazgatóját, hogy tartson ki, mert szükség van rá. Azt sem hallgatta viszont el, hogy alkotótársaival – a darabot kísérő folkopera zeneszerzőivel – együtt egy nagyon is nehezen feldolgozható élménnyel lett így gazdagabb, akikkel együtt most olyan várakozásra vannak kárhoztatva, amely nem tudni, hogy meddig tart.
Az aranyhajú gyermekek mindenki másnál jobban tudják, mikor lesz érkezésük hozzánk
Hívő ember lévén azonban most is tele van reménységgel – fejtette ki –, elmondva, hogy liturgikus drámájának hőseiben, a magyar naphéroszok sorába tartozó aranyhajú gyermekekben továbbra is töretlen a transzcendens bizalma. Azt remélve, hogy ők biztosan jobban tudják minden földi műsorrendnél, hogy mikor lennének újra eljövendők hozzánk. Mert az ő megérkezésük – hangoztatta meggyőződését – nyilvánvalóan kész lesz valamit átigazítani a magyar világ lelki és szellemi szerkezetén. A magyar kulturális emlékezetet úgy gazdagítva, hogy – az aranyhajú gyermekeknek hála – magunk mögött hagyhatjuk az István, a király című darabban ábrázolt rossz dilemmát: az István és Koppány közötti választás hamis kényszerét. Elérve, hogy a magyar kereszténység évezredes hagyományát és a magyar kultúra nomád örökségének még ennél is régebbre visszavezethető táltoshitű múltját most már egyforma biztonsággal, minden konfliktus nélkül tudjuk a magunkénak érezni.
Egész sorozatnyi tündérjáték következik a Kossuth Rádió rádiószínházában
Toót-Holló Tamás a kőszínházi premier bizonytalanságaihoz képest azonban teljes bizonyossággal tudott számot adni egy örvendetes fejleményről: az Aranyhajú hármasok alapján elkészült nyolcrészes rádiószínházi sorozat a Kossuth Rádióban május 21-ére ütemezett bemutatójáról. Mint mondta: a darabja nyomán nemcsak egy színpadi előadás szövegkönyve született meg, hanem egy rádiószínházra adaptált verzió is, amelyet a Kossuth Rádió tűz majd műsorra, nyolc részben. Ezt a verziót nevezte el a darab rendezője és dramaturgja, Balatoni Monika zenés tündérjátéknak – árulta el a szerző.
„A darabom zenés liturgikus dráma, annak rádiószínházi adaptációja pedig zenés tündérjáték. Mindkét műfaji meghatározás annak jele, hogy a való világ keretei közül ki lehet lépni. A Vidnyánszky Attila megálmodta előadásban ennek a printelt hálókra vetített képek, a Bársony Bálint és Elek Norbert munkáját dicsérő folkoperai hatások, valamint a táncjáték és a bábjáték bekapcsolása adta volna meg a maga végső, elvarázsolt formavilágát. Ugyanezt az effektust a rádiószínházi adaptációban az akusztikus költészetre jellemző hangkulissza fogja megteremteni” – jelezte a szerző, aki az Olvasatnak adott interjújában egy újabb bejelentést is tett.
Válasz és viszonválasz a magyar ősiségben – az istenbéke-ajánlatok egész rendszert alkotnak
A szerző előszeretettel hivatkozik arra, hogy az aranyhajú hármasok jelenléte a magyar kulturális emlékezetben mindig valamilyen istenbéke-ajánlattal hozható összefüggésbe. Az Aranyhajú hármasok így egy olyan istenbéke-ajánlatot fogalmaz meg, mint amilyet a Dozmati regösénekben a csodafiúszarvas adott elő Szent István királyhoz fordulva – idézte fel Toót-Holló Tamás, hozzátéve: darabjában őseinknek ezt az egymással összebékülő, szinkretikus hitrendszerét az fejezi ki a legjobban, hogy
az aranyhajú gyermekek visszatérését éppen annak az igazmondó juhásznak a segítségével hagyja végbemenni, akiről a magyar népmesekincsben az bizonyosodik be végül, hogy ő nem más, mint a magyarok Krisztusa.
Az istenbéke-ajánlatok amúgy a magyar szinkretikus vallásosság tanúbizonyságaival szolgáló ősi varázsmeséinkben egész rendszert alkotnak – magyarázta Toót-Holló Tamás, aki szerint létezik egy olyan istenbéke-ajánlat is, amely az ősök hitével élők számára tett gesztusként azonosítható a keresztény hitűek körében. Ezt megint egy népmesénk őrzi, amelyet Szűz Mária keresztlánya címmel tipizált a népmesekutatás. Ennek alapján írta meg az új zenés liturgikus drámáját, a Boldogasszony keresztlányát, amelynek szintén fontos szereplői az aranyhajú gyermekek és a magyar naphéroszok.
Áll a tündérek aranyhídja, szabad az átjárás az ősidők varázsvilágába
Ezzel szerinte már megépült egy olyan szellemi aranyhíd, amelynek biztosan áll mindkét pillére. S amelyen keresztül eljuthatunk a túlsó partra, csillagvallási örökségünkhöz, ahonnan aztán megújult lelkesedéssel térhetünk vissza a mai keresztény Magyarországra. Úgy, hogy ezen a hídon – ahogy azt a Boldogasszony keresztlánya első részletének közlését felvezetve megírta – a kereszténységet megelőző pusztai nomád életünk csillagvallási hagyományának és a Szent István-i Magyarország keresztény hitének őrei együtt őrködnek a magyarságot megtartó eszmények fölött. Azok között pedig, akik ezeken a szellemi őrhelyeken jelen vannak, egyaránt komolyan vehető istenbéke-ajánlatok hangzanak el. Egymás jelentőségét megbecsülve, egymás magyarságában mit sem kételkedve. Egymás szerepét nagyra tartva, s kicsit a maguk szerepével is összepróbálva. Egymás felé is közeledve, s közben szinte már a személyiségük határait is elfeledve.
„Hagyva, hogy összeérjen ebben a múltban az, ami eleve is egymáshoz tartozik. Mert a kereszténység felvétele szellemi értelemben a magyarság számára nem jelentett éles korszakhatárt: s erre a magyar folklór a tanúbizonyság. A magyar népi vallásosság szinkretikus formáiban minden gond nélkül egymásra találtak az ősi magyar naphéroszok és a bibliai szentek. Ezt a nyitottságot kell megtanulnunk hát újra. Ezeket a valaha volt istenbéke-ajánlatokat kell újra a magunkévá tenni” – fejtette ki Toót-Holló Tamás az Olvasatnak adott interjújában.
