Lovász Irén: Jelentések hálójában függve rezdül át rajtunk a sejtszintű tudás

Ez a jelenet az aranyhajú lányok spirituális megmaradásának, s így a magyar túlélésnek a szemléletes bizonysága. Ebből a szempontból Lovász Irén szerint különösen is beszédes, hogy az ő emlékezetük az Edward Burnett Tylor szerint az ősi vallásokból „csökevényes” formában ránk maradó úgynevezett „túlélő” elemek formájában köszön vissza ránk. A magyar bujdosó sors két „túlélő” alakváltozata – a halált is meghazudtoló spirituális megmaradás és az aranyos szegeletekben rejtve rejtező megmaradás nőies és férfias típusú megmutatkozása – így tehát elidegeníthetetlen része az őseink csillaghitének világából ránk örökített, pókhálószerűen körénk szövődő motívumokból megformázott mintázatnak – érvelt Lovász Irén, aki ezt a pókhálót idéző szövedéket Clifford Geertz híres metaforájával hozta összefüggésbe. Mint jelezte: ő maga is úgy tartja, hogy az ember, ahogy Geertz is leírta, „a jelentések maga szőtte hálójában függő állat” – de ehhez azt is hozzátette, hogy ennek a hálónak a rezdülései jelentik számunkra magát a kultúránkat.

Álmunkban kapcsolódunk őseink halhatatlan lelkéhez

Lovász Irén különösen izgalmasnak, mi több, az Aranyhajú Hármasok Produkció lényegi részének tartotta azt a mítoszrekonstrukciós folyamatot, amelynek során az idő ősrégi – írásos feljegyzésekkel még nem kísért – mélyrétegeibe való ereszkedés közben egyfajta sejtszintű tudás birtokában teszünk felfedezőutat. Az őseink világához kapcsolódó ilyen dimenzióváltásokat a Carl Gustav Jung által leírt kollektív tudattalannal kiépülő viszonyként jellemezte – s külön utalt  arra is, hogy az aranyhajú hármasok történetében ez a kollektív tudattalan az álmok jelentőségének megértésén keresztül is kimutatható. Ne feledjük, hogy az álomban tudunk kapcsolódni őseink halhatatlan lelkéhez – jelentette ki Lovász Irén, aki szerint ezt a lelki rezonanciát magyarul szépen, hitelesen például József Attila írta le a Dunánál című versében. Mint mondta, teljesen a magáénak érzi a költő sorait, aki arról ír, hogy ő úgy van, hogy már százezer éve nézi, amit meglát hirtelen. „Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget velem” – idézte a verset Lovász Irén, jelezve, hogy a szemlélődésnek ezt a csodás révületét, valamint az eleink hagyományához való kapcsolódás lehetőségét és felelősségét néprajzosként, kulturális antropológusként, művészként és magánemberként is a sajátjának tekinti.

Ennek megfelelően hangsúlyosan beszélt a mese szinte minden alakváltozatában megjelenő álombéli jelenésekről, a két aranyhajú lány gyilkosságot feltáró vallomásáról is, hozzátéve: számára nem véletlen, hogy ezek a tanúságtételek a lelkiismeret hangján éppen az álomból beszélnek ki hozzánk a mesében.

Mint mondta, a Belső hang címet viselő lemeze címadása és tartalma mögött is ez a felismerés húzódik meg: annak elfogadása, hogy ő is sokszor hagyatkozik ennek a kollektív tudattalannak a mélyen megélt felfedezésére.

Könnyebbé teszi a terheket a népi vallásosság szinkretizmusa

Az aranyhajú lányok álombéli szózatait az általuk viselt nehéz és könnyű terhek természetéről más szempontból is elgondolkodtatónak találta Lovász Irén – elfogadva azt a megközelítést is, amely szerint a „nehéz” és a „könnyű” terhek viselése a magyarok kereszténység előtti ősvallásának őrzéséről szóló vallomásként is felfogható, amely szerint a terhek könnyebbé válása a vallásvesztés okozta fájdalmak lassú megszűnését jelző, szinkretikus, népi vallásosság jelentkezésének köszönhető.

A népi vallásosságunk erősen szinkretikus elemei között emlegette a Nap fényének elhomályosulását sirató népdalainkat is, amelyek között Lovász Irén a Napom, napom, fényes napom és a Nem úgy van most, mint volt régen című népdalainkat is szóba hozta, de utalt az egyik ritkábban idézett gyermekmondókánkra is, amely a búzamagban benne alvó Napról mesél. Mint mondta, a búza az életet jelzi, s az életet rejtő magokban bujkáló Nap így szerinte szintén az ősi magyar csillagvallási hit, valamint termékenységük és életerőnk örök reménységeként tartható számon.

Aranyszőrű bárány, fehér szarvas, fehér galamb

Annak bizonyságául azonban, hogy a könnyű terhek emlegetése valóban a szinkretizmus jele lehet, szóba került az is, hogy az aranyhajú gyermekek meséjének számos magyar variánsa szereplővé avatja a keresztény hit ikonikus alakjait, Jézus Krisztust, Szűz Máriát és Szent Pétert. Ahogy az is tényszerűen kimutatható a mese egyes variánsaiban, hogy az aranyhajú gyermekek túlélését biztosító, transzcendens erejű gondoskodás végrehajtója a mesékben hol egy szarvas, hol egy fehér galamb – s tudvalévő, hogy a szarvas a magyarok Csodaszarvasának, a fehér galamb pedig a keresztény Szentháromság Szentlelkének az ikonikus megjelenési formája. A mese túlélésről szóló metamorfózisai között mindezek alapján az sem lehet véletlen, hogy az aranyszőrű bárány is szerepet kap. Lovász Irén ezeknek az ikonográfiai elemeknek a felsorolása után szintén népdalokkal bizonyította a magyar népi vallásosság szinkretizmusának éltető és megtartó erejét: egyrészt a Világfa című albumán elénekelt kórógyi csodaszarvaséneket (Regélök, míg élök), másrészt az ugyanezen albumán megszólaltatott Márton Szép Ilona című moldvai népballadát felemlegetve. Mint kifejtette: ennek a két, egymással szellemi pókhálófonalakon keresztül bármikor összekapcsolható népdalunknak a mélyén is ott rejtőzik a szinkretizmus csodája, tekintettel arra, hogy mind a csodaszarvas, mind a fehér bárány ugyanazokat a napos-holdas csillagvallási szimbólumokat viseli magán ékesség gyanánt, azzal a különbséggel, hogy keresztény attribútumokként a bárány a szőre szálán már ott visz hatvan misegyertyát, a két szarva között pedig viszi a mennyei harangot is.

Aranyfának aranyágán ül a magyarok Boldogasszonya

Mint mondta, számára különösen kedves kutatási terület az archaikus népi imádságok vizsgálata, s azok közül is számtalanszor visszaköszön a csillagvallási örökségünk élő és éltető ereje, de úgy, hogy őseink hite és mai, keresztény hitünk között mindig érezhető valami kölcsönösen termékeny szellemi áramlás. Kedves példájaként idézte azt a motívumunkat, amely szerint a magyarok Boldogasszonya egy aranyfának aranyágán egy aranytenger közepén ül.

Ez a napot köszöntő ragyogás élteti az aranyhajú gyermekek meséjét is – hangzott el a beszélgetésben, amelynek végén a műsorvezető Lovász Iréntől azt is megkérdezte: lát-e maga körül aranyhajú gyermekeket ma is. Lovász Irén erre mosolyogva azt mondta: „nekem is van belőle három”.