Berecz András: minden ősi kultúra húsz körömmel kapaszkodik urunkba és bátyánkba, a Napba

A kirgizek szintén szarvasokat megéneklő eredetmítoszát nem véletlenül emlegette fel az Aranyhajú Hármasok Produkció videoblogsorozatának vendégeként Berecz András, a talán legismertebb magyar mesemondó és néprajzkutató.

Mint felidézte: a kirgiz csodaszarvas legendájával A fehér hajó című, Csingiz Ajtmatov regényét feldolgozó szovjet alkotásban találkozott először, amelyikben azt a tragédiát is ábrázolja a film, hogy az ellenség által elpusztított kirgiz jurtákon túl, az erdőben, egy kicsiny bölcsőben ott ringatózik egy faágon egy ikerpár. Arra jön a kirgizek csodaszarvasa, aki szarva hegyére akasztja a bölcsőt, s így menti ki a veszélyek közül az ikreket, akikkel aztán a kirgiz nép új hazát talál magának.

Ne legyen úrrá rajtunk a dermedt magány érzése

Azóta él benne az az érzés, hogy Ajtmatov munkásságára jobban kellene figyelnünk itt, Magyarországon, mert ezen keresztül válhat élővé és elevenné az a tudás, hogy nincs egyedül a mi műveltségünk. A sztyeppei nomád örökségünkben még mindig vannak társaink, hogy ne legyen úrrá rajtunk a dermedt magány érzése – fejtette ki Berecz András, aki a beszélgetés során azzal a párhuzammal is megismerkedhetett, ami az általa látott kirgiz csodaszarvas történetét teljes mértékben megismétli az aranyhajú gyermekek varázsmeséjének egyik Duna mellékén gyűjtött magyar variánsában. (Nevezetesen az 1864-ben közölt, Merényi László által közreadott A sündisznó című mesében, amely Berze Nagy János mesekatalógusában a 707-es jelzetű mesetípus 10-es számú példaanyaga.)

Ég felettünk, ég alattunk

A dozmati regösének előadása – mint mondta – jól ismert darabja a repertoárjának. Berecz András ugyanis az Ég felettünk, ég alattunk című, 2000-ben megjelent albumát készítve már stúdióban is felénekelte ezt a regöséneket Dsupin Pál, Sáringer Kálmán, Szabó Zoltán és Agócs Gergely társaságában.

A homlokán felkelő fényes napot, az oldalán pedig árdeli szép holdat viselő csodafiúszarvas a dozmati regösénekben magával Szent István királlyal elegyedik szóba, hogy neki – Czakó Gábor katolikus író szófordulatával élve – istenbéke-ajánlatot tegyen. Ugyanilyen istenbéke-ajánlatot dolgoz fel a maga regösének-interpretációjában Sík Sándor katolikus költőnk is, aki Regös ének című versében úgy fogalmaz, hogy regölés közben „régi szívét kelti, / régi regéjét regöli”, mígnem ezzel „régi-magát leli meg új magának fenekén”, „lelke síró rejtekén”.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a regöséneklés indította-e őt valaha is arra, hogy „új-magát” egy időre feledve „régi-magát” is megkeresse őseink régi örökségében, Berecz András a régi fonográffelvételekről kihallgatott népdalaink egyikét hozta szóba.

A gyergyai szép ragyogós csillag

A 2011-ben megjelent, Hazakísérlek című, Gyergyó régi népzenéjéből válogató albumának előkészületei közül felidézte azt, hogy az album összes dalát ő válogatta ki, mert úgy érezte, hogy ennek az örökségnek a feldolgozása nélkül a jövőjét ő bizony elképzelni sem tudja. Mint mondta, szinte halláskárosult lett attól a sokszor szinte reménytelen füleléstől, amelyek közben a zúgó, sok háttérzajtól hangos fonográffelvételekből igyekezett kihallani a számára kedves dallamokat és szövegeket. Ezek egyike volt a Gyergyai csillag című szám is, amit a lemezre Vizeli Balázzsal és Balogh Kálmánnal együtt énekelt fel. Ennek az Aranyhajú hármasok című darabban a mérai csillagokkal nevesítve szintén megidézett népdalnak egyik versszaka pedig úgy hangzik, hogy „A gyergyai szép ragyogós csillag / Vásárhelyi csárda felett villog. / Én es oda, oda való vagyok / Ahol az a három csillag ragyog”.

A csillagok közé tartozás dalba formált megvallása is a magyar csillagvallási örökség ékes bizonysága – derült ki a beszélgetés közben, amelynek ezen a pontján Berecz András élete egyik meghatározó spirituális élményeként Szent Ferenc Naphimnuszát ajánlotta mindenkinek a figyelmébe.

Archaikus népszokások és univerzális értékrend

Azzal, hogy ez egy aranyhíd közepén álló csodás szellem csodás éneke, s hogy ez a himnusz egyformán szól a gyergyai szép ragyogós csillag asztrálmítoszi örökségének jegyében élő magyaroknak, s minden, a Nap fényének világosságában Isten felséges képét meglátni kívánó keresztény embernek.

Azt az aranyhidat – amely a magyar népmesei hagyományban Tündér Ilona szemet kápráztató érkezése számára létrehozott égi tünemény is – elsősorban azért emlegette fel Berecz András, mert erre a szellemi kapcsolatépítésre a saját ösztönös hídkeresése közben talált rá. Akkor, amikor azt kellett észlelnie, hogy az egyház néha félelemmel tekint az archaikus népszokások mögött álló magyar ősvallási örökségre, a magyar táltoshit tisztelői pedig néha a magyar szuverenitás képviseletében idegenkedve néznek az egyház univerzális értékrendjére.

A maga ösztönös hídkeresése szempontjából lett tehát Berecz András számára örökérvényű példa Szent Ferenc vallomása az Úr minden alkotásához, s ezek között is legfőként urunk-bátyánkhoz, a Naphoz.

Nem napimádás, hanem istenimádás

Ez a himnusz nem napimádás, hanem istenimádás – emelte ki Berecz András, megjegyezve ugyanakkor, hogy Szent Ferenc az ősi nagy kultúrák napkultusza előtt is tiszteleg, amikor urunkként és bátyánkként szólítja meg a Napot, sugárzó nagy ragyogással ékesnek nevezve, s egyben Isten felséges képét ismerve fel benne.

A Nap az, amelyikbe a saját ősi, kulturális öröksége folytán az indián, az afrikai, az ausztrál, az ázsiai és európai kultúrák embere is egyképpen belekapaszkodik, „de húsz körömmel” – jelentette ki Berecz András, hozzátéve: ebben a kicsi, nyomorult világban mintha ugyanis a Nap volna a leginkább az, ami minket az Istenre emlékeztetni a leginkább képes. Ahogy erre minket, magyarokat a veleméri templomba bevetülő fénysugarak szakralitása vagy a gyergyai csillag ragyogása már megtanított.

Mi is oda valók vagyunk, ahol a gyergyai csillag ragyog

Mert valahogy nekünk, magyaroknak még most is, a kereszténység előtti napkultusz jegyében megélt sok-sok évezred múltán is megfellebbezhetetlen az tudás, hogy mi is oda valók vagyunk, ahol az a három csillag – a Nap, a Hold és az Esthajnalcsillag – a gyergyai vagy akár a mérai égen ragyog.

S egyben oda is valók vagyunk, ahol Szent Ferenc Naphimnusza mond áldást az Úrnak – nemcsak urunkért és bátyánkért, a Napért, hanem Hold nénénkért is, és minden csillagaiért is az égnek – vallotta meg a maga aranyhidakat kereső tudásának birtokában Berecz András.