Bársony Bálint: rádiójátékkal is jobb képesnek lenni valamire, mint képtelennek

A darab üzenetét leírva Bársony Bálint utalt arra, hogy egy jól ismert magyar népmeséről van szó, amelyet Jankovics Marcell egyik rajzfilmje is feldolgozott már a Magyar népmesék sorozatában. Mint mondta, ez a történet a fény születéséről, eltűnéséről és viszontagságos úton történő visszatéréséről szól – s hiába csak egy népmese, Toót-Holló Tamás művének koncepciója szerint ez a történet sokkal többet üzen meg nekünk annál, mint ahogy első látásra gondolnánk. Valójában nem más, mint az első magyar nemzeti sorstragédiánk – a csillagvallási örökségünk elvesztése – miatt érzett fájdalom kifejezése, de aztán egyben a megmaradás reményének kifejezése is. 

Arra a kérdésre, hogy zeneszerzőként mi volt számára a legnagyobb kihívás a Toót-Holló Tamás darabjához, az Aranyhajú hármasokhoz írt folkopera megírásakor, Bársony Bálint válaszul több szakaszra bontotta az alkotói próbatételeket. 

Beszámolt arról, hogy a közös munka során eredetileg nem rádiójátékban, hanem színpadi bemutatóban gondolkodtak – ami remélhetőleg hamarosan valóra is válik, hiszen a Nemzeti Színházban már elkezdődtek a darab bemutatójának előkészületei. Ezt a színpadias hatásokra is képes folkoperát így tehát több zenei rétegből rakták össze ugyan, de mindvégig a Magyar Rhapsody Projekt zenei kísérletei során létrejött irányokat követték – hangsúlyozta Bársony Bálint.  

Ez a zenei útkeresés arra irányul, hogy minél több ősi magyar hangszer felhasználásával létrejöjjön egy zenei kísérlet, egy zenei fantasy arra, hogy a honfoglalás idején megszólaló ősi magyar zenék rezgéseit minél pontosabban és hitelesebben vissza lehessen idézni. Ezen az alapvető zenei elkötelezettségen túl – éppen a színpadias hatások miatt – itt azonban sok zenei és énekstílust fel kellett használni. Az aranyhajú gyermekek teremtette fényt elhomályosító udvari ármány képviselői az operából ismert belcantó énekstílusban jelennek meg, a saját sötétségéből kiutat találó, erejét visszanyerő Király jó erejét egy rockerhez illő hang adja vissza, a magyar csillaggyerekeket támogató népi hangulatokat pedig népi énekkel érzékeltették – sorolta Bársony Bálint. 

Az alkotás első szakaszában Elek Norberttel, a zeneszerzőtársával és Toót-Holló Tamással a dalszövegek írójával együtt rakták össze dalról dalra a művet – idézte vissza Bársony Bálint, aki nem hallgatta el azt sem, hogy a mű cselekményének sötét korszakaiban elidézve ezek a zenei pokoljárások annyira megviselték őket, hogy Elek Norberttel együtt szabályosan depresszív hangulatba kerültek, s már nagyon vártak a fény megszületésének szakaszait a műben, amelyeknek a dalait megírva végre angyali erőkkel is találkozhattak. 

Az alkotás második szakasza volt az a zenei casting, amelynek során mind az operaénekeseket, mind a rockzenészeket, mind a musicalszínészeket, mind pedig a népzenészeket kiválasztották, s velük el tudott készülni a folkopera stúdiófelvétele.

A harmadik szakasz volt a rádiójáték készítése, amelynek során Balatoni Monika, a darab rendezője és dramaturgja kiválasztotta a rádiójátékban megszólaló színészeket, akik a hangjukat kölcsönözték a rádiószínházi előadásnak.  Ebben a szakaszban nekik, mint zeneszerzőknek, már csak abban kellett közreműködniük, hogy a dalok rövidítése is kellő érzékenységgel menjen végbe. 

A beszélgetés végén Bársony Bálint praktikus információkat közölt a mű rádiószínházi bemutatójáról, majd a műsorvezető kérdésére válaszolva hitet tett a rádiójáték műfajának életképessége mellett is. 

Mind mondta, a rádiójáték a könyv olvasásához hasonló élmény, hiszen ahogy a szöveg olvasása közben, úgy a színészi játék meghallgatása közben is tág tere nyílik a képzeletünknek, az emberi kreativitásunknak. Hiszen ha valamit nem látunk, azt magunknak kell elképzelni, amihez a jobb agyféltekénket kell fokozottabban használni – emelte ki, jelezve azt is, hogy a saját gyerekeinél is fontosnak tartja a mesehallgatást, amikor a vizualizáció végre teret nyerhet az életünkben. 

A magyar nyelv szépséges kifejező erejét méltatva itt elmondta azt is, hogy szerinte nagyon érzékletes, ahogy magyarul fogalmazva azt mondjuk, hogy valamire képesek vagyunk – ellentétben azzal, amikor erre képtelenek vagyunk. 

Bársony Bálint szerint – mint kifejtette – nagyon fontos, hogy a vizualizációs képességeinket, a saját kreativitásunkat használva képesek legyünk a jobb agyféltekénkben rejlÅ‘ tudás felhasználására – akár úgy is, hogy ezt a képességünket egy rádiójáték hallgatása közben fejlesztjük.

Petőfi Rádió műsorában elhangzott, Tüzesen süt le című műsort teljes egészében itt lehet meghallgatni. 

https://soundcloud.com/petofi-radio/tuzesen-sut-le-barsony-balint-aranyhaju-harmasok-20240519