Innovatív megoldás: virtuális bemutatósorozat az online térben

Evidenciák, amik néha mégsem evidensek

Ez a kérdés általában persze nem szokott kérdés lenni. Egy könyvet akkor lehet bemutatni, ha kijött a nyomdából, s eljutott a könyvterjesztők hálózatába. Egy videoklipet vagy egy videoblogot akkor lehet széles körben népszerűsíteni, ha a készítői feltöltötték valamelyik nagy videómegosztó hálózatra, hogy nyilvánosan elérhetővé tegyék. Egy színpadi darab az ősbemutatóját követően kezdi meg önálló életét, amikortól fogva jegyet lehet rá váltani. Egy zenei album onnantól fogva tud érvényesülni a virtuális térben, ha megjelent valamelyik nagyobb digitális zeneszolgáltató kínálatában. Egy film a bemutatójának a napjától kezdve válik közkinccsé, s produkál olyan mérőszámokat, amelyek a sikerének a fokmérőjévé válhatnak idővel. Egy kiállítás onnantól fogva része a kulturális életnek, ha megnyitották, s a közönség szabadon látogathatja. És így tovább, és így tovább.

Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk, kérem?

S mi van, ha mégis van valami látnivaló túl mindezen? És megelőzve mindezt? S nemhogy oszolni nem kéne, hanem kellő érdeklődést kellene tanúsítani valami nagyon is rendhagyó megoldás – egy komplett virtuális bemutatósorozat iránt. Mert az Aranyhajú Hármasok Produkció történetesen éppen egy ilyennel szolgál. A végsőkig kimerítve a kulturális innováció fogalmai között adva lévő összes elméleti és gyakorlati lehetőséget. Mert akkor egy röpke felsorolás erejéig hadd tekintsük át, hogy mi mindennel szolgál két olyan, egymással egyébiránt szoros összefüggésben álló esemény, amelyből alapesetben nem következne annyi és akkora szellemi tűzijáték, mint amennyi és amekkora most lelki szemeink előtt szinte teljesen beteríti körülöttünk a projekt szellemi vonzáskörét. Sokszorosan is, s egyszerre sokfelől is kulturális aurát vonva maga köré.

Megjelenik egy kötet, nyilvánossá válik egy weboldal

Ha a puszta tényekből szeretnénk kiindulni, akkor az Aranyhajú Hármasok Produkció jelentkezésével mindösszesen annyi történik a kulturális szcénában, hogy megjelenik egy olyan kötet, amelyben egyszerre olvasható egy színpadi zenés mű a dalszövegeivel együtt – s az a tanulmány, amely annak a műnek a megszületését valójában megelőlegezte. Ebben aztán nincs semmi különös, de tényleg. Sok száz könyv jelenik meg – különösen olyan, a könyvszakma számára felfokozott állapotokat jelentő események közeledtével, mint a Budapesti Könyvfesztivál vagy az Ünnepi Könyvhét. Igen ám, de itt máris elindulnak némi komplikációk. Toót-Holló Tamás Aranyhajú hármasok című kötetének kolofonja ugyanis megadja egy internetes weboldal URL-címét (www.aranyhajuharmasok.hu), s ezenközben közread három QR-kódot is. Ezek közül az egyik a produkció weboldalának lejátszólistájához vezet. A második egy videoblog-sorozat tizenkét epizódjára mutat rá. A harmadik pedig egy olyan videoklipet indít el az egyik ismert videómegosztó felületen, amely a mű alapján született folkopera egyik tétele alapján készült. S tény az is, hogy a kötetet a produkció alkotói nem akkor engedték át a könyvterjesztőknek, amikor az a nyomdából kijött, hanem csakis akkor, amikor a kötet kolofonjában közölt QR-kódok mindegyike már megfelelő, élesített tartalmakra vezethetett az aranyhajuharmasok.hu weboldalon. Vagyis akkor, amikor a kötet kolofonjában beharangozott URL-címen már élni kezdett az a kínálat, amely a kolofonban látható QR-kódokon keresztül mutatkozhatott meg a könyv okostelefonokkal felszerelt olvasói előtt.

A helyzet virtuálisan egyre szövevényesebben alakul

Akkor mi minden mutatja itt most fel magát valójában?

• Megjelent egy drámakötet (Toót-Holló Tamás: Aranyhajú hármasok), benne egy korábbi tanulmánykötet (Toót-Holló Tamás: Szellemi honvédelem aranykori fényben) újabb, bővített kiadásával.
• Életre kelt egy weboldal (aranyhajuharmasok.hu), rajta az Aranyhajú hármasok című kulturális projekt minden releváns, egyre csak frissítés alatt álló információjával, a projekt médiamegjelenéseinek aktuális katalógusával.
• Rajta magának a frissen megjelent kötetnek az issuu.com felületére feltöltött, lapozgatható verziójával.
• Rajta a kötethez illusztrációként készült kortárs képzőművészeti triptichonnal, amelyet a meseterek megálmodásával nevet szerzett grafikus, könyvillusztrátor és színpadi díszlettervező, Kő Boldizsár készített – nem vetélkedve Jankovics Marcellnek szintén az aranyhajú gyermekeket bemutató rajzfilmhőseinek ábrázolásával, de azt mégis kiegészítve egy felnőtteknek szóló darabhoz illő másik művészi produkcióval, melyben az ősi magyar naphéroszok és Boldogasszony anyánk kel életre az egyik legnagyszerűbb magyar grafikus szuverén víziója szerint.
• Rajta azzal a lejátszólistával, amely a zenés színpadi mű zenei anyagát, a Bársony Bálint és Elek Norbert zeneszerzők alkotta folkopera mind a 27 dalát tartalmazza – olyan zenei szupergrupp produkciójában, amelynek énekesei között egyaránt jelen vannak népzenészek, operaénekesek, musicalszínészek és rockerek.
• Rajta a virtuális produkció közreműködőinek digitális, művészfotókkal gazdagított színlapjával és plakátsorozatával, amelyet a Rooibush tervezőgrafikusai jegyeztek.
• Rajta a darab jeleneteit és dalait összekötő Regös színpadi narrációinak megszólalásával, amelyek alapján Szlama László szerzett és adott elő 19 kobozjátékkal kísért és eldalolt – az aranyhajuharmasok.hu felületén szintén elérhető – énekbeszédet.
• Rajta azzal a videoklippel, amely a folkopera egyik emblematikus jelentősége dala (Az aranyhaj nagyon jó) alapján készült a Planet Film Stúdió produkciójában.
• Rajta azzal a tizenkét részben elkészült, a Dextramedia által jegyzett videoblog-sorozattal, amely az Aranyhajú Hármasok megfelelő kontextusát hivatott megteremteni, s amelyben a produkció alkotói csakúgy megszólalnak, mint a történet alapjául szolgáló kulturális emlékezet örökségének szakértő ismerői – írók, népdalénekesek, néprajztudósok, kulturális antropológusok, történészek és mesemondók. Köztük olyan művészekkel, mint Lovász Irén, Berecz András vagy Bán János (Bán Mór). Köztük olyan tudósokkal, mint Harangozó Imre, Csáji László Koppány vagy Teszler Éva. S köztük természetesen a produkció alkotóival és alkotótársaival.
• Rajta azzal a tudástárral, amely a népmesék mélyszerkezetéig hatoló elemzés és mítoszrekonstrukció során megjelenő háttérinformációk megközelítően teljes adatsokaságával szolgál.
• Rajta azzal a Mesekatalógussal, amely a darab alapjául szolgáló magyar tündérmese, az aranyhajú gyermekekről szóló az Aarne–Thompson–Uther (ATU) Index nemzetközi besorolása szerint az ATU 707 jelzet alapján kikereshető ősi történetünk összes ismert kárpát-medencei felbukkanását rögzíti, s egyben egy térképen is felmutatja a magyar néprajz két nagy, emblematikus jelentőségű gyűjteményét is felhasználva. Részint Berze Nagy János Magyar népmesetípusok című, 1957-ben kiadott kétkötetes művére, részint a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának 1988-ben kiadott művére (Magyar Népmesekatalógus 2. Magyar tündérmesék típusai) alapozva.

Mi ez, ha nem bemutatkozás? Mi a különbség a bemutatkozás és a bemutató között?

A projekt alkotói és közreműködői szerint mindaz, amit létrehoztak és felmutattak, a szellemi térben már most is evidens módon egyfajta művészeti jelenlét. S annak is az egyik lehető legmarkánsabb formája. Függetlenül a fizikai tér viszonyaitól, a világot jelentő deszkák álmától. A várva várt, s reményeik szerint hamarosan meg is valósuló színpadi bemutatótól, amelynek érdekében természetesen már számos tárgyalást folytatnak.

De ezt a kulturális innováció terén végrehajtott kísérletüket már így is, már most is példaértékűnek szánják: a digitális tér szellemi térré alakításának ambíciójával dolgozva azon a nagyon sok irányban kiterjedő művészeti anyagon, amelyet a maguk részéről a magyar szuverenitás páratlanul izgalmas művészeti kifejezésével szolgáló kincsnek tekintenek.

S úgy gondolták, ha egy kincs birtokába kerültek, akkor ennek a kincsnek egy kincsestárban a helye, amelybe bárki szabad bejárást kaphat, akinek van szeme a Fényre. Az aranyhaj szálainak megcsillanására. S akinek van füle a zenei varázslatokra. Egy különleges zenei élményt kínáló crossover folkoperára. S akinek eléggé nyitott az elméje egy olyan szellemi kalandtúrára, amely egyszerre juttatja el az érdeklődőket az ősi kultúrák Aranykorait megidéző, egyetemesen érvényes érckori példázatokig, de az Árpád-kor kulturális fúzióját és spirituális istenbéke-ajánlatait megidéző metatörténelmi olvasatokig is.

A produkció alkotói és közreműködői tudják, hogy a bemutatkozás nem azonos a bemutatóval. De ezzel együtt hitük szerint mégis egy olyan bemutatkozással álltak elő, amelyik annyi szellemi teret fog át és tár egybe, mint amennyi felér azzal, mintha itt és most bármit hivatalosan is bemutattak volna.

Kellő fedezettel feltéve azt az esztétikai kérdést, amelyik innentől fogva az online terekben zajló művészeti projektek kapcsán egyre többször és egyre érvényesebben tehető fel. Hogy tényleg: hol is húzódik a határ – illetve hogyan légiesedik a határ – egy projekt online bemutatkozása és egy mű bemutatója között.